Narancsos fügés kenyér

 

 Imádom a frissen sült kenyér illatát. Egyszerűen utánozhatatlan melegséggel tölti be a lakást a frissen sült kenyér illata. Sőt, tovább megyek, talán már perverzitásba, én azt is imádom, amikor az erjedt élesztős tészta illata jelzi a tészta készen áll a sütésre. Idejét sem tudom mikor vettem utoljára bolti kenyeret, ha leszámítom a bagettet, amit a francia pékségben vettem a Mammut mellett talán hónapokban is mérhető, amióta csak házi kenyeret eszünk. A teljes képhez viszont az is hozzá tartozik, hogy nagyon kevés kenyeret eszünk, úgyhogy nem nagy kihívást megsütni azt, amire szükség van.

Kenyér sütésben nagy ihletadó, ha elmegyünk olyan éttermekbe, ahol finom és változatos a vaj mellé felszolgált kenyér. Ez sajnos csak kevés helyen adatik meg, és nem is járunk ezekre túl gyakran. Amikor eljutok egy ilyen étterembe, mindig elraktározom az ötleteket. Ilyen volt a legutóbbi látogatásunk az Onxy-ban, ahol kalácsszerű kávés kenyeret ettünk. Rögtön úgy éreztem ezt ki kell próbálni valahogy. Elkezdtem bújni a könyveimet és természetesen ismét Bo Friberg-hez nyúltam. Találtam nála a recept alapján hasonlónak tűnő kenyértésztát. Arra gondoltam, hogy a kalács szerű állagot a vaj okozhatja, így mindenképp valamiféle vajas tésztát kell kikísérletezni, viszont túlzásba sem szabad esni, mert ez a kenyér nem kalács. Elindultam hát a Bo Friberg adta a vonalon, tettem bele narancshéjat és aszalt fügét, a végeredmény pedig számomra pont olyan lett, mint amit vártam. Jaj, de megennék most is egy szeletet. Anyukámnak is nagyon ízlett, pedig amikor ezt kóstolta kenyérben és péksüteményben bőven volt választék.

Hozzávalók: 

• 15 g élesztő
• 160 ml langyos víz
• 300 g kenyér liszt (lehet felesbe teljeskiőrlésű és fehér)
• 7 g só
• 75 g vaj
• 7 g cukor
• 1 narancs reszelt héja
• 6 aszalt füge

Elkészítése:

1. A fügét áztassuk be langyos vízbe. 

2. Az élesztőt a egy pici cukorral futtassuk fel a víz felében.

3. A lisztet, a sót, a vajat, a maradék cukrot, vizet, a narancshéjat, az apróra vágott fügét és az élesztős folyadékot keverjük össze és gyúrjuk 10 percig géppel vagy kézzel. A lényeg, hogy a tészta szép, enyhén ragadós, homogén legyen. Lehetséges, hogy kell még hozzá folyadék vagy liszt a megadotton túl, sajnos nem lehet kiszámítani pontosan, mert a liszt minősége nem egyforma. A kenyér sütésben szerintem a legfontosabb, hogy ráérezzünk milyen fogása van egy igazán jól meggyúrt kenyérnek. Ezt követően már tudni fogjuk kell-e még hozzá liszt vagy víz. Nem egyszerű tudom, de érdemes próbálkozni :)

4. Hagyjuk a tésztát duplájára kelni, ez nagyjából 90 perc. 

5. Formázzuk a kenyeret és sütés előtt még fél órát kelesszük.

6. A sütőt melegítsük elő 200 fokra. A kenyér tetejét kenjük be tojás sárgával és süssük készre, ami a kenyér formától függően 40-60 perc körül van. (Ha magasabb formába tesszük, mint én tettem akkor több idő a sütés. ) 

Tipp: én a kenyérnél is sütőhőmérőt használok. ezzel könnyen le tudom mérni a belső hőmérsékletet, így biztosra tudok menni. 90 fokos kenyeret már ki szoktam venni a sütőből.

Magvas keksz

Hmm... ez a recept már egész régóta várja, hogy valahol megjelenjen, így nem épp tavaszi a design. :) Bocs.

 

A keksz maga valóban szuper Karácsonyi ajinak is, mint ahogy a fotón is látszik, de most így tavasz közeledtével inkább azt mondanám, hogy ideális nasi különböző sétákhoz, erdei túrákhoz, esetleg piknikre is kiviheted, vagy csak szimplán bedobhatod reggel a táskádba, hogy az irodában, vagy ahova éppen mész megedd, ha már erős az éhség. Igen laktató és tele van energiával a magoknak köszönhetően. Én imádom! Ja és persze gyerekeknek is tápláló rágcsa, akár otthon, akár a játszótéren.

 

Hozzávalók:

• 115 gr teljes kiőrlésű liszt
• 85 gr zabpehely összetörve
• 55 gr lenmag
• 85 gr fehér-fekete szezámmag
• 70 gr hideg vaj
• 5 gr só
• 120 ml hideg víz

 

 Elkészítése:

1. A lisztet, a zabpelyhet, a lenmagot, a szezámmagot, a sót keverjük össze egy nagy tálba. Adjuk hozzá a hideg vajat és a vizet. Gyúrjuk jól össze, formáljunk belőle egy hengert és hűtőben pihentessük egy-két órát. 2. A sütőt melegítsük elő 190 fokra.

3. A hengerből vágjunk 5mm vastag szeleteket, helyezzük sütőpapírral kibélelt tepsibe és 15 perc alatt süssük készre.

4. Miután kihűlt csomagoljuk zacskókba vagy dobozokba, ajándéknak, reggeliknek is ideális, ugyanis napokig eláll.

 

 

 

Ristorante Momi - Como-i tó

Tavaly, amikor a Comó-i tónál jártunk, ebben az étteremben többször megfordultunk, egy kedves baráti pár tanácsára. Ők már egy ideje a tónál laknak és igen jól felfedezték a környéket, így sok látnivalóban, étteremben hallgattunk a szavukra. Nem csalódtunk. A hely csodálatos panorámával rendelkezik, finom ételeket készítenek, isteni a kávé és még a konyhára is bemehettem, sőt a focaccia készítésben részt is vehettem. Egy élmény volt! Tami is rutinosan mozgott a konyhában, mindig a séf urat akarta maga mellett tudni, édes volt, amikor minden percben elhangzott a szájából a mondat: Momi hol van? Momi a séf :) Persze ahol a kaja, ott a gyerek, akkor még nem volt dac és ellentmondás, ha ételről volt szó.

Ristorante Momi - Blevio, Como Lake from E-motion Produkció on Vimeo.

  

Az olasz beszámolót egyébként még tavaly elkezdtem, az alábbi linkeken elérheted, ha szeretnéd: 

1. rész - Veneto 

2. rész - Comói-tó

3. rész - Garda tó

4. rész - Hogy készül a parmezán? 

Kókusztejes tápióka puding fűszeres almával, dióval

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten szeretem a tápióka gyöngyöt. Van belőle borsó nagyságú és egészen pici méretű is. Mindkettő finom, de az előbbit hosszasan kell áztatni főzés előtt, ellenkező esetben másfél óra után sem lesz kész, ezt sajnos alá tudom tapasztalattal is támasztani. Az apró golyókat azonban nem kell áztatni és fél óra alatt elkészül.  

A tápióka gyöngyöt a manióka gyökeréből kivont tápióka keményítőből készítik. Maga a kész gyöngy igen izgalmas, ugyan önmagában íze nem jellegzetes van, de a textúrája semmivel össze nem hasonlítható. A belőle készült desszertek elsősorban Távol-Keleten honosak, Thaiföld és Vietnám élmezőnyben jár. Sajnos még valódi környezetében nem kóstolhattam, de remélem ami késik, nem múlik és egyszer lesz rá lehetőségem. Ebből kifolyólag ez nem is egy autentikus távol-keleti desszert, hanem egy saját "tákolmány", ami volt itthon abból készült.

Hozzávalók:

• 1/2 csésze apró tápióka gyöngy
• 500 ml kókusztej
• méz
• egy marék dió
• 2 alma
• 2 teáskanál kínai ötfűszer

Elkészítése:

1. A tápiókát öntsük egy nagy lábasba, adjunk hozzá 100ml vizet és kezdjük el főzni. 

2. Adjuk hozzá a kókusztejet, egy csipet sót, és gyakori kevergetés közben addig főzzük, amíg a kis gyöngyök teljesen átlátszóvá válnak. Ekkor keverjünk bele 3 evőkanál mézet.

3. Az almát hámozzuk meg, távolítsuk el a magházat és vágjuk kb 1x1 cm-es kockákra. Mézzel és a fűszerekkel együtt pároljuk meg, a diót pedig pirítsuk meg. 

4. A tápióka pudingot tegyük tálkákba, a tetejére halmozzunk fűszeres almát, diót. Hidegen, melegen is nagyon finom.

 

Ez + Az videóval

Mostanában igen hanyagolva van szegény blog, pedig főzök, van is recept bőven, de a megírásra alig marad időm. Rengeteg munka volt, ISO audit és egyéb irodai dolgok, ráadásul valaki mindig beteg a családban. Remélem a tavasz beálltával ez megszűnik :) Nagyon ideje lenne már egy kis napsütésnek, melegnek. 

Az elmúlt hetekben is voltak említésre méltó dolgok, amelyek kapcsolódnak a gasztronómiához. 

Február 26-án lezajlott például az első Stílusos Vidéki Éttermiség rendezvény a Rosinante Fogadóban, amire ugyan én nem tudtam elmenni, de Miki ott volt és készült is egy rövid klipp róla: 

Stílusos vidéki éttermiség - Rosinante Szálloda*** 2012. Február 26. from E-motion Produkció on Vimeo.

Ha pedig recepteket szeretnétek a Dining Guide-on megjelent egy marokkói tagine recept tőlem, ITT olvashatjátok. 

Újabb receptcsokor található a héten standokra került A Mi Otthonunk márciusi számában. Házi Pékség néven három kelt tésztás recept (két kenyér és croissant) került publikálásra. A tökmagos kenyér a család kedvencévé vált és azóta már már nagyon sokszor sütöttem. Pillanatok alatt elfogy :)

Íme néhány kép, ami nem került bele az újságba:

Carbonara spagetti

Rég jártam erre... a múlt hét elég sűrű volt és nem sok időm jutott a főzésre, nem is nagyon volt kedvem. Igen, van ilyen, még egy gasztroblogger életében is :) Finomakat azonban ettem, voltam ugyanis egy olasz Michelin csillagos séf főzőestjén... erről olvashattok a Dining Guide oldalán és van egy szuper carbonara recept is a cikkben. Készült sok-sok fotó, íme néhány ízelítő...

Győzzük le az ellenérzéseinket!

Most egy igazán megosztó témát fogok boncolgatni, mégpedig a polip kérdést. Alapvetően úgy indulunk ebben, hogy én rettenetesen ronda állatnak tartottam eddig és úgy gondoltam egészen sokáig, hogy az osztriga és a kagyló mellett ez a tapadókorongos állat is azon a listán lesz, amit nem fogok soha megkóstolni.

Korábban írtam, hogy az első kettőt kipipálhatom, átestem az első élményen, így a napokban elkezdtem azon gondolkodni, hogy a polipot is elővehetném és kipróbálhatnánk ki, hogy viszonyul hozzá a családban. Pénteken este beugrottam a Metroba halat venni, és a polip rajongók szerint gyönyörűnek mondható friss polipok feküdtek a pulton. Miután kiderült, hogy teljesen meg vannak tisztítva, csak a fejét, szemét kell kivágni, úgy döntöttem hazaviszek egyet, lesz, ami lesz. Az árán kicsit megbotránkoztam és erős imádkozásba fogtam, hogy jó legyen, mert ennyi pénzért nem szeretném a kukában viszont látni. Otthon Miki dobott egy hátast, hogy mit merészeltem hazavinni, én pedig belefogtam az internet böngészésbe hogy is fogjak hozzá szombaton az elkészítéshez. 

Facebook-on is kaptam tanácsot, például ilyet, illetve az újonnan induló  Tarka Bárkán is találtok polip elkészítési módot.

Azt korábban már én is hallottam, hogy a polipot kifogást követően kőhöz kell csapdosni, mert Miki a szüleivel élt tenger közelben és ott alkalmazták ezt a módot. A csapdosás során a hús összetörik és megpuhul, főzést követően is puha lesz.

Kicsit kutakodtam a szakácskönyveimben is és a Szakácsok könyve (ami köztudott alapmű) szerint a nagy állatokat (3-5 kg-os) 5 percig húsklopfolóval kell ütögetni. Hálát adtam az égnek, hogy az én állatom, csak 70 dkg-os volt, így úgy gondoltam ez a lépés kimaradhat.

Ízesítés tekintetében sok helyen olvastam, hogy paradicsommal is passzol a polip, valamilyen tagine-t szerettem volna eredetileg készíteni, akár csicseriborsóval. Sőt még egy mangós receptet is találtam, de azt elég gyorsan elvetettem, talán majd legközelebb. Ötletként megjelent az olajbogyó is és a sok friss zöld fűszer. Hurrá, nagyjából meg volt az elgondolás mit és hogyan készítek belőle, már csak hozzá kellett fogni.

Szombaton a reggelt Tamival a piacon kezdtük, mivel a csaj fél 7-kor úgy döntött fel kelt a napocska, ő bizony már nem alszik. Gyorsan megreggeliztem vele és fél 8-kor már a piacon jártuk a sorokat. Ezt követte a bevásárlás a CBA-ban, ahol van egy halas pult. Jelzem elég szegényes, drága, és véleményem szerint lehetne ezt sokkal jobban is csinálni, de ők tudják, arra azonban tökéletes volt, hogy Tami jó néhány percig nézze az úszkáló és már nem úszkáló halakat. Végig vettük az összeset, mi micsoda, mit ettünk már és mit nem. Ekkor eszembe jutott, hogy megemlítem neki a polipot, hátha azzal motiválom, hogy haladjunk és induljunk haza. Jól gondoltam, felcsillant a szeme és alig várta hogy fizessünk. Itthon azonnal hozzá kellett fogni a munkához, nem volt mese, Tami diktálta az iramot.

Az első találkozásom a polippal, hogy is mondjam... eléggé drasztikus volt, majdnem elhajítottam, de visszafogtam maga, hisz nem keltek undort egy gyerekben valami olyasmi iránt amit én nem szeretek, de ő még szerethet. Egész belerázódtam és a végén együtt simogattuk a tapadókorongokat. Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha én ilyesmire vetekszem. Közben Miki keresett nekünk a neten kisfilmet a polip színváltozásáról és rejtőzködő tulajdonságáról. Elképesztő, tényleg mire képes a természet. 

Szummázva a dolgot, egy élmény volt a délelőtt, Tami rengeteg tanult (én is), sokat segített és ebédnél kikunyizta a mi tányérunkból is a polipokat. Mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy a gyerekekkel együtt főzzenek, ismerjenek meg ismeretlen dolgokat, meséljenek róluk. 

Most pedig a recept: 

Hozzávalók:

• 700 gr tisztított polip feldarabolva
• 5-6 db érett paradicsom (vagy egy nagyobb doboz hámozott, felkockázott paradicsomkonzerv, én ezt használtam)
• 2 teáskanál szárított kakukkfű
• só, frissen őrölt bors
• olívaolaj
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 csokor petrezselyem
• 3/4 csésze bulgur
• 1,5 dl víz

Elkészítése:

1. A polipot a feldarabolt paradicsommal, sóval főzzük puhára kb 90 perc alatt. Nem gond, ha még van leve, ez kell a bulgur miatt.

2. A bulgurt öntsük az ételhez, és folyamatosan pótoljuk a folyadékot, ha szükséges és nagyon gyakran keverjük meg, nehogy leégjen. A bulgur hasonlóan a rizshez felveszi a folyadékot, így ha nem elegendő az ételben ezt pótolni kell. 10 perc alatt puhul meg a gabona.

3. A fokhagymát szeleteljük fel, a petrezselymet aprítsuk fel, majd mindkettőt adjuk a már elkészült ételhez.

Citrommal, bagettel, parmezánnal tálalhatjuk. 

Költséghatékonyabban is el lehet készíteni, ha például nem két fő részére készül. Ugyanennyi poliphoz több paradicsom és több bulgur menjen, így kevesebb a hús ugyan, de az íze benne van az ételben.