Így Karácsony körül mindig beindul valami, az emberek jobban összefognak, jobban szívükön viselik mások sorsát, leginkább ilyenkor adományoznak, jótékonykodnak, ajándékokat osztanak. A Sok kicsi tegnap zárult, de van még lehetősége annak, aki segíteni szeretne. Tudom nem csak olyankor kell adományzoni, amikor jár érte valami cserébe, de valahol mégis az emberek többsége szeretne valami csekélységet cserébe. Valami olyat, ami nem anyagi jellegű.
Kedves Olvasóim, Ti szoktatok adományozni? Milyen cél érdekében (nem szépen fogalmazva) nyúltok a pénztárcátokba?
Alkalom adtán mi is adományozunk. Itt nem az alkalmi százasokra gondolok a parkolóban, aluljáróban a hajléktalannak (ilyen is van), hanem nagyobb volumenre, olyanra, ami tényleg segít. Sokszor ez nem is feltétlenül pénz kérdés. Költöztünk, ennek során több ruha kiszelektálásra került. Terhes is voltam, aminek következtében sajnos egy-két ruha ismét kiszelektálásra került. Hónapokig, sőt talán több is volt, mint egy év, amíg ezeket a ruhákat zsákokban tároltuk a garázsban, kerestük a helyet, ahol nem a kukában végzi, ahol hasznos lehet. Végül találtunk Fóton egy gyermekotthont, ahol nagyon szívesen veszik az ilyen jellegű adományokat. Örültek neki, nekünk pedig csak egy autóút volt.
Szoktunk például állatot örökbe fogadni ... három éve volt talán, amikor Mikinek azt adtam a névnapján ajándékba, hogy örökbefogadtam egy Manó nevű mosómedvét az Állatkertben. Azóta minden évben meghosszabbítjuk ezt. Vicces volt, kaptunk fotót, meg egy paksamétát, amiben szép oklevél volt és meghívó szülői értekezletre. Szülői értekezletre?!? :)
Sajnos vagy nem sajnos Tami születésekor beletekinthettem a koraszülött osztály munkájába... ember feletti, amit ott végeznek az orvosok, nővérek. Pont ezért örültem a Segítsüti kezdeményezésnek ősszel és tavasszal.
Mindezek mellett pár hónapja 115 blogger állt össze és gyűjt most adományokat a rászoruló gyerekek részére a Kifőztük Karácsony programban. Ennek lényege, hogy bármilyen minimális adomány ellenében egy Karácsonyi magazin tölthető le, telis-tele jobbnál jobb receptekkel. Az akció december 20-ig tart, a részletekről pedig ITT lehet olvasni. A magazinban rengeteg munka van, minden blogger beleadta magát, kipróbált, lefőzött receptekkel töltötte meg az újságot.
Nagyon örülök és köszönöm, hogy a 115 blogger között lehetek. Íme egy kis ízelítő... én ezzel szereplek az újságban:
Hozzávalók:
- 50 dkg trappista sajt
- 20 dkg füstölt lazac
- 3 tubus sajtkrém
- 1 nagyon nagy csokor snidling
- 2 evőkanál mustár
Elkészítése:
1. A trappista sajtot egy sütőzacskóban 40-60 percen keresztül forró vízben főzzük, hogy teljesen megpuhuljon. A lényeg, hogy ne lobogjon a víz, inkább mindig egy picit forráspont alatt legyen. Ha elég képlékennyé vált a sajt, kivesszük a zacskóból és vékonyra kinyújtjuk.
2. Amíg puhul a sajt, elkészítjük a töltelék egy részét, amihez nem kell mást tennünk, mint a sajtkrémet az apróra vágott snidlinggel összekeverni.
3. A kinyújtott sajt lapra rákenjük a snidlinges sajtkrémet, majd a mustárt. Az egészet betakarjuk a füstölt lazac szeletekkel és óvatosan feltekerjük.
4. Hűtőben legalább 3-4 órát pihentetjük, majd vékonyra szeleteljük.
Tálalhatjuk kenyérrel vagy akár salátával is.
Tipp: Amennyiben kenyérrel tálaljuk érdemes a kenyérszeletekből kiszúró formával Karácsonyhoz illő kenyérfalatokat készíteni.
Elkészítési idő: 40-60 perc a sajtnak + 30 perc az elkészítésre




6 megjegyzés:
hogy ezt milyen jól tetted, hogy közkinccsé pakoltad. na, majd a szilveszteri kosaras mulatságunkra ezt is szépen betervezem. s remélem nem a terv szintjén marad.
Igazán guszta
Köszi! Érdemes kipróbálni, gyorsan elkészül és nagyon dekoratív. A fantáziádat pedig elengedheted, mert bármivel megtöltheted, ez a lazacos dolog csak kiindulás.
egy gyors kérdés, a sajtot min nyújtod ki? nylonzacsin v konyharuhán v csak simán? Már csináltam ilyet, csak hát a nyújtás elég macerás nekem... bár, megéri bíbelődni! :)
Kinga,
A sajtot csak simán nylonzacsin nyújtottam.
köszi, ma fogok ilyesmit készíteni, úgyh most megpróbálom így is!
Boldog karácsonyt!
Megjegyzés küldése