Másfél hete volt szerencsénk a balatonszemesi
Kistücsökben járni, isteni finomat enni,
Angélának köszönhetően pedig megismerni az étterem tulajdonosát Csapody Balázst. Sokat beszélgettünk, és egy ízig-vérig vendégszerető embert ismerhettünk meg személyében, akinek az étterem, a gasztronómia, a szakma a szenvedélye, az élete. Ismét egy kicsit jobban betekinthettünk az étteremek világába. Az igazán jó helyeken olyan szintű kreatív munka folyik, amit sokan elképzelni sem tudnak. Az ételek, a menük összeállítása egy művészeti ágnak tekinthető.
A látogatásunkról készült videóklip
ITT tekinthető meg.
Balázs az éttermet 1992 óta üzemelteti, 1997 óta tulajdonosa is a helynek. Az étterem igazi balatoni csárda hangulatú, kevéske szocreál beütéssel, tehát aki a hírnév kapcsán hipermodern belsőt vár csalódni fog. Véleményem szerint ez nem is illene a helyhez, az épület, a település valahogy nem ezt kívánja meg. Beszélgetésünk során kiderült, hogy felújítás várható a belsőt illetően is az elkövetkező években, de design étteremmé szerencsére a továbbiakban sem fog válni a Kistücsök.
Ételek tekintetében újragondolt regionális magyar konyhát visznek, és a régióban termelt helyi alapanyagokból készítik az ételeket. Nagy hangsúlyt fektetnek a minőségre, ez mindennek az alapköve, minőségi alapanyag nélkül nem lehet jó ételt készíteni. Mint megtudtam, a burgonyát például a Keszthelyi egyetemről vették, mégpedig úgy, hogy több fajtát teszteltek, majd amelyik nekik a legjobban megfelelt minőségben, abból vásároltak gumókat és azóta helyi termelőkkel termesztetik az étterem részére.
Az étlap két részből áll. Mindig van egy állandó rész, amelyben nagyrészt a mindenki által ismert hagyományos magyar ételek szerepelnek (újházy tyúkhúsleves, túrós csusza, töltött káposzta, borjúpaprikás stb.) és van egy szezonális újdonságokat tartalmazó rész, melyben az időszaknak megfelelő alapanyagokból készült finomságok és a nemrég kiötlött ételek szerepelnek. Ebben a részben található a Régiónk íze menü is, ami jelenleg ecetes keszegsalátát, hideg joghurtos sültpaprika krémevest, házinyúl filét fokhagymás paradicsomos zöldbabbal és császármorzsát sárgabarackhabbal tartalmaz.
A személyzet állandó, a konyhafőnök Jahni László a kezdetektől Csapody Balázzsal dolgozik az étteremben. Télen-nyáron egyformán nyitva vannak. Sok balatoni étterem télen lehúzza a rolót, jobb nekik zárva, nem tudják kitermelni a fenntartáshoz szükséges költségeket. A Kistücsök szerencsére nem így működik, télen is vonzza az embereket, célja, hogy egész évben megfelelő minőségű ételekkel lássa el a vendégeket. Ahogy az ételekben fontos a szezonalitás, úgy az étterem működésében nem ez a mérvadó.
Nézzük az árakat. Több helyen is olvastam arról hátrányként, hogy ez nem egy olcsó hely. Ez így van. balatoni viszonylatban nem tudom megítélni, mert mostanában nem voltunk ott más étteremben, de ha a budapesti vagy a környező városok árait vesszük nem gondolnám, hogy olyan magasan kilógna a sorból, mint amennyire minőségileg messzemenően jobb. Véleményem szerint az árak reálisak azt nézve, hogy milyen színvonalat biztosít ez a konyha, milyen emberi erőforással, gépekkel és alapanyagokkal dolgoznak. Ami viszont sajnálatos tény, hogy Magyarországon nincsenek olyan szinten a fizetések, hogy ezek az árak alapnak számítsanak és sokan ne csak alkalomra engedhesség meg maguknak. Az elmúlt évtizedek alatt kialakult hozzáállásból és fizetőeszközünk értékéből következik az is, hogy a nagy többség nem hajlandó többet fizetni egy jó minőségű ételért és ezáltal nem is tud különbséget tenni egy kevésbé színvonalas hely és egy jobb étterem között. Fontosabb, hogy egyen valamit, mint, hogy az étkezés és az étel élvezetet nyújtson. Sokan alig főznek otthon, így bármilyen étterem jó, ahol valamit kapni lehet kevéske pénzért.
Nekem az a véleményem, hogy amíg Budapesten egy irodaházi gyorskajáldában minimum egy ezres az ebéd, amiért maximum két fogást lehet kapni (ital nélkül) és amit elméletileg minden nap meg kell vegyen az ember amikor dolgozik, a minőségét pedig inkább nem ecsetelném ... addig egy 4-5000 forintos 3 fogásos ebéd (ital nélkül) egy minőségi helyen nem annyira húzós. Ha két hétig főzök otthon valamit este, amit másnap elviszek, akkor máris megkerestem a rávalót és még a munkahelyemen is jót ebédelek... Igaz elmegy vele minden este fél órám, de ez nem annyira vészes, szerintem.
Na, de térjünk át az ételekre, mert érdemes beszélni róluk.
Miután leadtuk a megrendelést kaptunk egy elő-elő fogást, úgynevezett üdvözlő falatot. Ez egy nagyon finom kecskesajt volt kevéske salátával.
Nem ettünk előételt. Nagy hiba, mondta Balázs, így köztes fogásnak mégis kikértünk egy kis kovászosuborka levest. Mivel köztes fogásról volt szó, így kis pohárkában érkezett a tömény kovászosuborka íz.
Én imádom! Mármint a kovászosuborkát, úgyhogy én egy literrel meg tudtam volna inni/enni belőle, főleg, hogy kint tombolt a kánikula. Egy összeturmixolt kovászosuboka levet kell elképzelni, mmm, nagyon finom! Miki is szerette, aki alapvetően nem rajong ezért az ubiért.
Főételnek én beleválasztottam, hol máshol egyek steak-et ha nem itt ?! Ezt ugyanis szinte kivétel nélkül elrontják a kevésbé jó helyeken, így szinte sehol nem eszem ilyet, mert nagyon drága és ha azért a pénzért még rosszat is kapok, erre ugrok. Egyrészt azért lesz rossz, mert nem adnak a hús minőségére, ami a lelke az egésznek, másrészt meg nem tudják medium-ra megsütni. Úgyhogy itt és most, gondoltam ki kell próbálnom. És igen, jó választás volt. Végre egy igazi jó steak! Úgy megsütve ahogy kell, nagyszemű sóval megszórva és hiába magyar a hús, isteni finom omlós volt, nem pedig rágós. A köretként felszolgált krumplilepény és sült paprika szintén nagyon jól sikerült, nem volt zsíros, a paprika épphogy roppanós volt, én pont így szeretem. Most ugyan reggel van, de egy ilyen tálat szerintem most is meg tudnék enni :) Fénypostával rendelnék, az ablakot is kinyitottam :)
Miki rózsaszín kacsamellett evett káposztalekvárral (párolt káposzta) és salottás (hagymás) burgonyával. Így utólag belegondolva, ez szintén és akaratlanul jó tesztétel volt, holott nem tesztelni mentünk, hanem jót enni. Egy hatalmas kacsamell érkezett gyönyörűen megsütve. Megkóstoltam, nagyon finom volt. A bőrből teljesen ki volt sütve a zsír, így finom roppanós volt. Sok helyen nem sütik ki rendesen a zsírt ezáltal amolyan kövéres íze van. De ez isteni volt, finom sós, ropogós. A kacsamellett elég nehéz sütni, mert itt is el kell találni a pontos sütési időt ahhoz, hogy rozé legyen és mint már említettem a bőr sütése is egy igen fontos művelet, ha az hájas marad, elrontja az egészet. Átsütve is finom, de ez esetben is vigyázni kell, mert túlsütve bekeményedhet a hús.
Tehát főételek kipipálva, nagyon finomak voltak. Az adagok mérete, mennyisége is teljesen rendben volt. Lehet első ránézésre valaki azt mondja kicsi az adag, de nem. Tény, a tányér nincs tele zsúfolva körettel, de ez így jó, a hús dominál, és nem 3 falat köret jut 1 falat húsra... A főétel végén már kezdtünk megtelni, pedig desszertet biztosan akartunk választani, ezt a legelején eldöntöttük.
A választott desszertünk előtt kaptunk egy kis fagyikóstolót. Mikor Angéla elmondta, hogy lesz borsos málnás fagyi, néztem nagyokat és kértem mondja el milyen : "málna ízű és miután lenyelted érzed a torkodban, hogy brrr meg hmmm.... " Na, hát, pont ilyen volt :) Tényleg, amikor nyalogatja az ember nem érződik a borsossága, de miután lecsúszik, enyhén érződik a finom csípős íz. Nekem ez zseniális volt. Hozzátartozik én imádom az ilyen extraságokat, főleg ha még csíp is kicsit. A másik nagy kedvencem a vörös tea fagyi volt. Aki szereti a rooibos teát, annak kiváltképp ajánlott, mert fagyiként viszontlátva igazán extravagáns. Volt még egy őszibarack fagyi, ami szintén finom volt, de e kettő mellett már nem rúgott labdába nálunk.
Ezt követően jöttek a desszertek. Én Angéla akkori heti desszertjét választottam, a gyümölcsös tejberizst, Miki pedig a kávékrémet házi csokifagyival. Mindkettő nagyon finom volt, felesbe ettük. A tejberizs pont jól volt megfőzve, nagyon jó volt a gyümölcsvelő a tetején és a tálalás is szemet gyönyörködtető.
A kávékrémben nekem az tetszett, hogy nem volt túl édes. Én a kávét alapból cukor nélkül iszon, így a túl édes kávéíz nekem nem nagy kedvenc, de ez nagyon jól el volt találva. Jól keveredtek benne a különböző állagok, ezért minden egyes falat egy új élményt nyújt. Ennek ellenére az alapanyagok miatt ez egy kicsit nehezebb desszert szerintem, tehát ha már egészen jól vagyunk lakva, akkor egy ilyen desszert már lehet nehezen csúszik le. Nekem. Mikinek még pont beleférne, mert néla nincs olyan, hogy desszertnek nincs hely, úgyhogy minden csak nézőpont kérdése : )
Összességében is csak azt tudom mondani, nagyon jót ettünk, hatalmas élmény volt Balázzsal megismerkedni és külön köszönöm neki, hogy annyi időt ránk szánt az idejéből. Egy bánatom van csak, hogy nem legalább 100 km-rel közelebb van ez a hely. De ez nem fog minket visszatartani attól, hogy újra elmenjünk a Kistücsökbe, mert mi is fan-okká váltunk:-)
