Már írtam korábban is, hogy igen sok elfekvő receptem, témám van, igyekszem mielőbb feldolgozni őket. Igaz, mára már szinte minden régebbi fotóban találok valami kivetnivalót, ami miatt nem tetszik és igazából ezért is dilemmázok annyit, feltegyem, ne tegyem? Hogy mégse legyek ennyire tanácstalan gyorsan végeztem egy kisebb közvéleménykutatást a
Facebook-on, hogy mi legyen a következő poszt. Igen, a
Villa Bagatelle kapta a legtöbb szavazatot. Még mielőtt azonban belefognék a tapasztalatainkba, kérdezem tőletek:
Facebook rajongók vagytok már? Ha nem, akkor érdemes, mert ott olyan dolgok is megjelennek, amik itt nem, tanácsok, kérdések, vélemények. Úgyhogy hajrá!
Visszatérve a Villára. Annyi, de annyi szépet hallottam már erről a helyről, hogy Mikivel eldöntöttük, ellátogatunk ide egyszer. Volt már egy lehetőségünk, amikor Tami nélkül kószálhattunk a városban, de akkor sajnos nem volt nyitva. Szombaton viszont már tudatosan a nyitvatartásuknak megfelelően szerveztük a programot és az Ecseri piac után betértünk egy finom sütire, némi feltöltődés reményében.
Villa Bagatelle
A hely gyönyörű, szeretnék 50 évesen ilyen nyugodt környezetben, ilyen hangulatban élni. És valójában nem csak 50 évesen, most is, de azért hozzá kell tenni ez egy extra luxus épület extra luxus berendezéssel, tehát kicsit sokat akarnék, ha most szeretnék ilyet. Egyszerűen nem lehet leírni azt a hangulatot, amit érez az ember, amikor belép. Igaz, ez kétesélyes: vagy megérint, vagy nem, de ha igen, akkor nem akarsz majd hazamenni. Képzelj el egy gyönyörű villa épületet, fákkal, hatalmas terasszal, szépen oda süt a nap. Belépsz és pont olyan a belső, amilyennek lennie kell. Még kis télikert szerű rész is van rattan bútorokkal. Imádnivaló. Egy dolog nem tetszett a belsőépítészetben, a lámpa. Szerintem nem ide való, színben sem, mert kicsit neonos lilás, nem hófehér, tehát nekem kilóg a sorból. Viszont nem én vagyok a belsőépítész, művészileg biztosan oda illik, úgyhogy inkább mindenki döntse el maga, hisz ízlések és pofonok.
Na, de most jöjjenek azok a dolgok, amiket imádtam. Talán azért mert gyerekem van, nem is akármilyen és ezáltal imádom a csajos dolgokat.
1. Van a kertben egy tündéri kis pékség. Ez egy játék faház, szépen lefestve, nagyon igényesen kivitelezve. Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy Tami ilyet szeretne. Biztos vagyok benne. Teljesen beleszerettem.
2. Szintén gyerekbarát ötlet: van egy tündéri és szintén elég csajos, hercegnős 3 lépcsős fellépő a süteményes pulthoz.
3. A kávézó egyik napsütéses sarkában van egy kis játszóasztal, ami valójában asztal, konyha, fejlesztő játék egyben. Zseniális. Annyira megtetszett, hogy rögtön meg is kérdeztem ezt hol lehet beszerezni. Kiderült, hogy a tulajdonos hölgy ötlete alapján készítették, egyedileg, de ha igény van rá, akkor talán lehet is ilyet rendelni náluk.
4. Most már a nem gyerekes szekció következik: nagyon-nagyon tetszett, hogy vannak magazinok (nem csak magyar), könyvek, amiket lehet olvasgatni. Igazán otthonosan érezheti magát az ember. Ide úgy kell jönni, hogy legyen legalább egy óra, amit itt tölthetünk, akár egyedül is érdemes beülni, kávézni, olvasgatni egyet. Igazi relax tevékenység.
5. Imádtam a télikertet, de ezt már talán írtam is.
6. A fürdő. Vagyis WC. Annyira hangulatos, annyira nem WC, hogy teljesen önkéntelenül is ezt a szót használtam rá ott is: fürdő. Mert az, csak nincs benne kád, meg zuhany. Olyan, mintha otthon mennénk ki a mosdóba. Ez vicc, hogy egy kávézóban ez szempont, de igen, egy ilyen helyen szerintem ez igenis fontos, mert hozzátartozik a varázshoz.
7. A varázshoz ezenkívül még hozzátartozik az is, hogy az egész villa hangulata személyes. Olyan, mintha ismernéd azokat, akik tervezték, mintha vendégül látnának. A képek a falon... abszolút barátságossá, családiassá teszik az egészet. Vérprofi, mert ez tudatos. Ez a koncepció és bejön.
A nyitvatartással voltak gondjaim, mivel 10-12 között kell odamenni hétvégén, ha mindent látni szeretnénk. Három hely, három nyitvatartás. Ez nekem kicsit logikátlan, de végülis összehangolható, ha nagyon látni akarunk mindent. Mi már elég későn értünk oda, úgyhogy a pékségről sokat nem mondhatok. Nem volt túl nagy választák már, de záróra közelében járhattak. A kávézóban sütit ettünk. Vagyis sütiket, ha igazán helyesen szeretnék fogalmazni :) A váci Desszertszalon cukrásza, Mihályi László segítkezett a sütik kialakításában, ez meg is látszik rajtuk, természetesen pozitív értelemben.
A boltba is bekukkantottam, de talán ez az egy dolog nem varázsolt el, úgy ahogy vártam. Imádom a kütyüket, a dekor dolgokat, a design cikkeket, anyagokat. Mégsem fogott meg a bolt annyira, mint pl a Coin vagy a Butlers.Lehet nem szabad egy lapon emlteni őket, de én laikus váráslóként mégis ezt kell tegyem. Pici, kevés tárggyal, kicsi választékkal. Mindenesetre itt is meg kell említenem ízlések és pofonok, de sajnos nekem ez a bolt rész nem jött be, minden más nagyon.
Árak tekintetében érdemes felkészülni, nem egy olcsó hely, DE ár/érték arányban kiváló és valójában ha belegondolunk a szendvicsek, ételek nem is annyira drágák. Itt nem arra gondolok, hogy a sütitől eláll az ember lélegzete annyira jó. Nagyon finom, kevés helyen lehet ilyet kapni, de mégis szerintem ebben a helyben nem ez a lényeg, hanem a hangulat, amit itt kapsz, az, hogy itt egy olyan otthonos környezetben pihenhetsz, ami más étteremben, kávézóban nincs meg. Még egy példa arra, hogy drága vagy sem: itt 550 forint egy cafe latte, ha jól emlékszem. A 13. kerületben Újlipótvárosban pont a napokban ittam 450 forintért ugyanezt egy pici helyen, ami ugyan hangulatos volt, de inkább tucat hely, mint egyedi. A Villa Bagatelle a maga nemében kuriózum és örülök, hogy vannak, akik ebben hisznek, mernek áldozni rá és működtetni.
