Gasztrotúra a kínai piacon

A mai poszt aprópója, hogy egy kisebb gasztrohétvégét tudhatok magaménak. Hétvégén Anyukámék voltak ugyanis nálunk látogatóban. Hogy ez egy gasztroblogban miért fontos? Csupán azért, mert így tettem egy kisebb gasztro túrát a városban. Több szempontból sem volt szokásos. Általában ha gasztrotúráról beszélek, mindig valamilyen étteremben járok/járunk, cukrászdát próbálunk ki, de ez most merőben új volt. Legalábbis számomra újdonság erejével hatott a dolog, lehet sokan törzsvendégek már itt, de én eddig a józsefvárosi piacot a kínai ruhákról és lopott vagy kétes eredetű parfümökről ismertem. Bíró Lajos nyilatkozataiban már több helyen hallottam, hogy a piac nagyon jó bevásárlóhely, ha Távol-Keleti hozzávalókat, zöldfűszereket keresünk, de a legutóbbi videó, amire Zita blogján bukkantam végleg meggyőzött, hogy ki kell látogatnom ide. Szombaton 11 óra magasságában értem ki a piacra. A piac bejáratával szemben, a másik oldalon is vannak üzletek, így erre vettem az irányt, mert régi, majd 10 éves emlékeim alapján, úgy tudtam a piacon nincs zöldséges. Arra gondoltam a másik oldalon, az elhagyott raktárépületek aljába telepített üzletekben biztos nagyobb sikerrel járok. Teljesen bizarr ez a rész. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha valahol túristaként bolyonganék, pedig nem, ez bizony Budapest, csak épp egy épülő (?) kínai negyed közepe. Néhány boltost megkérdeztem, merre van a zöldséges és merre lehet vietnámi pho levest kapni. Egyikük elirányított egy helyre, ahol megtaláltam a zöldségest, de mint kiderült ez csak egy raktár, az üzlet a piacon van, itt csak foglalják a helyet maguknak, az "épülő negyedben". Így fogalmaztak. Képzeljetek el egy raktárépület együttest, egyik jobban lepusztult, mint a másik és mindenhol kialakuló üzletek. Trash the dress fotózáshoz még akár ideális is lehetne... azért lehet ez egy kicsit túlzás. Gyorsan átsétáltam a piacra, ahol rá is leltem a zöldségesekre, és igen, ott árulták az általam keresett pho bo (vietnámi marhahúsleves)  is.

Itt a történet kezd egész gasztroblogra valóvá válni: miután úgy éreztem felkészülten jöttem és a sárkánygyümölcsöt, a cukornádat, a fűszernövények zömét felismertem, kicsit "lelombozódtam", hogy így is maradt épp elég számomra ismeretlen zöldség, gyümölcs, távol keleti írással teleírt konzerv, és zacskók tömkelege. Szegény árus eléggé törte a magyart, így nemigen tudott segítséget nyújtani, próbált, de nem sok sikerrel jártam, így csak a minimum vásárlásra kényszerítettem magam. Persze vissza kellett fognom magam, de első alkalommal nem szerettem volna teli pakolni a kosaram olyannal, amiről egyelőre fogalmam sincs micsoda. Majd legközelebb.

A szerezményeim: vettem ázsiai citromfüvet 10db-ot 400 forintért. Vettem két nagy zacskó zöldfűszert (ázsiai bazsalikomot - ami meglepően kicsit ánizsos és köze sincs az általunk ismert olasz változathoz, és koriandert). Kíváncsiságból beszereztem pár szem lila édesburgonyát is. Már alig várom, hogy elkészítsem. Landolt a szatyromban egy zacskó rizsliszt, amiből rögtön három féle is volt. Ránézésre mind egyformának tűnt, a kis hölgy pedig nem beszélt magyarul, így találomra választottam. Ja, és persze a rizstésztákról sem szabad megfeledkezni... ebből is feltankoltam, a biztonság kedvéért, ha esetleg szükségem lenne rá. Nem mintha otthon nem lenne egy-két zacskóval.

Amit pedig nem vettem, de borzasztóan szemeztem vele: zöld papaya (teljesen más, mint a boltban kapható papaya, ennek a húsa fehér és salátába való), sárkánygyümölcs, vörös rizs, valami uborka kinézetű, de rücskös felületű tök (nem tudta megmondani az eladó mire használható), még sok-sok zöldfűszer (hosszú levelű koriander pl.), friss tofu, szárított halak és pár leírhatatlan külsejű gyümölcs.

Amivel nem szemeztem, de sajnos ráakadtam: a fagyasztópultban vákuumzacskóban szép sorban sorakozó kukacok. Merthogy távol keleten ezt is megeszik, itthon nem kapható, így ők megoldják, hogy mégis kapható legyen.

Ettől eltekintve a fagyasztópult tartalma zseniális volt, tele minden jóval, rengeteg rákkal, különleges fagyasztott tengeri herkenytűkkel, gyümölcsökkel. Ha pedig a polcokat vesszük górcső alá, halszószban, osztrigaszószban, szójaszószban itt nincs hiány. A jázmin rizst 1-2-3-4 kilós zacskókban árulják,brutál mennyiségben.

Az egyik "üzletben" pedig ráleltem a vietnámi pho bo levesre, amire azért voltam kiemelten kíváncsi, mivel múlt héten én is készítettem. Mivel még sosem ettem, így félve mondanám rá, hogy jó lett, olyan igazi autentikus, ezért kerestem egy helyet, ahol letesztelhetem magam. Lehet kis és nagy adagot kapni. A kis adag 700 forint volt és egy hatalmas vietnámi mintás mélytányérban adták. Rengeteg volt! A helyet, ahol megettem...jaj, nagyon élveztem. Kint a szabadban, vietnámi, kínai törzsközönség között ücsörögve, félig pálcikával, félig kanállal fogyasztva, idegen nyelvű beszélgetést hallgatva. Egy percig úgy éreztem valahol egy vietnámi utca egyik "étkezdéjében" vagyok.  Ami pedig az ízt illeti, megnyugodtan. Az én levesem is ilyen, vagy legalábbis nagyon-nagyon hasonló volt. A Vietnám című könyvből készítettem, de erről majd külön posztban, mivel ezzel az ebéddel még nem ért véget a napom.

A piac után a Culinarisba vezetett az utam, karácsonyra ugyanis utalványt kaptam. Gondolhatjátok, hogy örültem neki? Már csak időt kellett szakítani, hogy nyugodtan, gyerkőc nélkül körbenézhessek. Egy doboz füstölt Maldon sóval lettem gazdagabb és egy szumák nevű fűszerrel, amiről Chili és Vaníliánál olvastam. Apropó só, a Gasztrotippen a hónap fűszere a só, érdemes beleolvasni.

Még egy érdekesség, ami sóval és a Culinarissal is kapcsolatos. Láttam egy kb laptop méretű himalajai kősó táblát, amin lehet sütni. Sütőben, gáztűzhelyen, gyanítom grillen is. A lényeg, hogy nyílt lángra nem tehető, de faszénre gond nélkül. Nem szárad ki rajta az étel, sózni nem szükséges, hisz a táblából felveszi a szükséges mennyiséget. Nagyon tetszett. Facebook-ra fel is tettem a linkjét.

Hazafelé még megfejeltem a napot egy Zazzi cukrászdával, de szigorúan csak azért, hogy vigyek haza Anyukáméknak pár darab sütit. Természetesen nem bírtam ki és helyben fogyasztás is volt... A Zazziban megint csodásak voltak a sütik. A kiszolgálás ugyan picit lelassult a végére, de nem siettem, úgyhogy nem zavart. A sütik kárpótoltak. A személyes kedvencem a levendulás-vaníliás volt, de a citromos-mákos is isteni!

A hétvége lezárása pedig a vasárnapi fánksütés volt. Tami imádta! Látni kellett volna, ahogy a pici kezeivel sok-sok percen keresztül gyúrta, nyújtotta a puha tésztát. A fánkot azonban nem én, hanem Anya sütötte. Ciki, nem ciki, nem tudok olyan igazi jó fánkot sütni, mint ő, úgyhogy megfűztem, süssön nekünk a hétvégén. Kelesztőtálat használ. Ez valamai szuper jó,  nem kell gyúrni a tésztát, csak összekeveri, kb 5-10 percig hagyja a tálban megkelni és már kész is. Lehet nyújtani, szaggatni. Gyönyörű, pihe-puha, hólyagos tészta lett,  belőle kisütve pedig olyan isteni szalagos fánk, hogy úgy kellett takarékra venni magunkat a végén.

Kérdésem a poszthoz kapcsolódóan, jártatok már a józsefvárosi piacon? Illetve hol lehet még igazi jó vietnámi pho bo levest kapni??