Elzászi hagymás lepény (Tarte Flambée)

Imádtam ezt a pizzához hasonló ételt, amikor Strasbourgban jártam. Egyszerű, nincs benne semmi flanc, mégis ettől olyan nagyon finom. Elzász egyik jellegzetes étele. Halszálvékony tészta, vékony hagymaszeletek, kockázott bacon és creme fraiche. Semmihez nem fogható, kemencében sütve az igazi, amikor a széle egy picit túlsül... Eredetileg ezzel tesztelték az elzászi farmerek kenyérsütés idején a kemence hőmérsékletét, megfelel-e kenyérsütésre. Ha 1-2 perc alatt elkészült az étel, akkor volt jó a hőfok.

Elzász Franciország északkeleti régiója, központja Strasbourg. Ez a terület azért olyan feltünően más gasztronómiai szempontból, mint az ország többi része, mert a francia és a német hagyományok ötvöződnek benne. A franciák igényessége a minőség és a jó ételek iránt itt is a legfontosabb, számos Michelin-csillagos étterem található ebben a régióban.

Látványosságokban is bővelkedik: Strasbourg önmagában is gyönyörű, de érdemes végigjárni a Borútat Mulhouse és Strasbourg között, csaknem 170 kilométer hosszúságban. Gyönyörű kivárosokkal találkozhatunk a régióban, ilyen pélául Colmar, ahol a város vezetésének köszönhetően nem találhatóak modern épületek, igykeznek megőrizni a hagyományokat és a régi épületeket, vagy a másik sztár, Riquewihr, ahol főleg borgazdaságból élnek, épp ezért a főutca telis tele van borózókkal.

Az elzásziak szeretik a társaságot, a borozókat. Korábban ezek a társalgások az utcán, az udvaron zajlottak, valamelyik gazda házánál, ahol természetesen bor és egy kis házi koszt is megosztásra várt. Ezt követően a winstub, azaz borszoba használata elterjedtté vált minden olyan helységre, ahol bort lehetett fogyasztani. Ezek kezdetben zárt helységek voltak, de bizonyos körülmények hatására nyilvánossá váltak. A borokat nehéz volt szállítani, így értékesítésük legegyszerűbb fomája a helyben értékesítés volt. Ráadásul miután a németek a 19. század végén megszállták Elzászt sorra nyitották a német sörözőket, így az itteni nép egyetlen lehetősége az volt, hogy saját borozót alakítson ki, ahol helyi árut lehetett kapni, és ahol magukban lehettek az elzásziak.

Néhány étel is felkerült akkoriban az étlapra. Ez mára már fontosabb szerepet kapott, egyre több kiváló minőségű fogással találkozhatunk ezekben a vendéglőkben. Kialakításuk továbbra is egyszerű, semmi csicsa és cicoma,  elszászi, családias hangulatú helyek, ahol nagyon jókat ehetünk és ihatunk békében és nyugalomban. A Tarte Flambée is az egy tipikus helyi különlegesség a borozók étlapjáról.

A kis utazási kitérő után íme a recept:

Hozzávalók a tésztához:

• 2 dkg élesztő
• 75 dkg liszt
• 1 ek só
• csipet cukor

Hozzávalók a feltéthez:

• 2 fej hagyma
• 30 dkg kockázott bacon vagy füstölt szalonna
• 10 dkg juhtúró
• 4-5 dl tejföl
• só

Elkészítése:
1. Az élesztőt 5 dkg liszttel, csipetnyi cukorral és kevéske vízzel elkeverjük és hagyjuk kelni egy órán keresztül.
2. A többi lisztet egy tálba vagy a munkafelületre szórjuk, a közepébe beleöntjük  a kovászt és a sót és elkezdjük összedolgozni. 10 percig dagasztjuk.
3. Tálban, lefedve meleg helyen hagyjuk a duplájára kelni, ami egy-másfél órát vesz igénybe.

4. A feltéthez a szalonnát megpirítjuk, a hagymát felkockázzuk. A tejfölt a sóval és a juhtúróval összekeverjük.

5. Ha megkelt a tészta meggyúrjuk, három darabra vágjuk és nagyon vékonyra kinyújtjuk. Minden darabot megkenünk a tejfölös juhtúrós krémmel, rászórjuk a szalonnát és a szeletelt vöröshagymát. 200 fokra előmelegített sütőben 4-5 perc alatt egymás után készre sütjük.

*Forrás: Francia Kulinária, Wikipédia, Evelyne Severin: Alsatian Cuisine
Fotók: saját készítés, 2005.