A múlt hét elég pörgősen telt. Nem csak gasztro témában. Kedden Beurgón voltunk, hála egyik kollégámnak, aki felhívta a figyelmem a jegyvásárlásra. Már nagyon rég szerettem volna rá jegyet vásárolni, de ez az az előadás, amire ha nem veszel jegyet a jegyárusítás első napján, akkor esélytelen vagy. Most végre sikerült! Miki ezt kapta Karácsonyra, már nagyon vártuk és nem csalódtunk, nagyon-nagyon jó volt.
Csütörtökön pedig két gasztro programom is volt, hála Mikinek, aki Tamival édes kettesben töltötte az estét. Nélkülem. És mint kiderült nem is hiányoztam nekik...
Visszatérve a csütörtökre, találkoztam egy kedves blogger kolleginával, aki megérdemel egy külön posztot, főleg hogy ajándékot is kaptam tőle, de erről majd később. Utána pedig a Makifood kenyérsütős óráján vettem részt, ismerős arcokkal karöltve, Zita és Reni is ott voltak. Szerencse, mert nem vittem fényképezőgépet, így a posztban az ő fotóikból válogattam.
Az órát Kaldeneker György tartotta.
Nem vagyok egy nagy kenyér sütő, voltak próbálkozásaim, jobbak, kevésbé jobbak. Ez amolyan lutri nálam, vagy sikerül vagy nem, úgyhogy a motivációs faktor igen csekély ezen a téren. Ez az óra azonban kihozta belőlem a péket, ha nem majdnem este 11-re érek haza, talán mág akkor hozzáfogtam volna egy isteni, finom puha kenyér elkészítéséhez.
Hogy miért is volt hasznos ez a három óra?
Egyrészt, mert megismerkedhettem a kenyértészta állagával, azzal, hogy milyennek kell lennie, amikor még nincs bedagasztva , milyennek, amikor be van dagasztva és milyennek, amikor már megkelt. Azt eddig is tudtam, hogy a folyadék mennyisége, amit megadnak egy receptben az csak irányadó, hisz minden liszt más mennyiségű vizet vesz fel, de mivel sosem tudtam mi a megfelelő állag, így mindig túl liszteztem. Az órán olyan tésztát készítettünk, ami nagyon lágy volt a dagasztás előtt, eléggé ragadt, a dagasztás során azonban a lisztes munkafelületen egyrészt elegendő lisztet felvett, másrészt a liszt dolgozni kezdett és a dagasztás végére egy nagyon puha homogén tésztát kaptunk, olyat, ami nem ragad.
 |
| Zita fotója |
A másik hasznos dolog, amit megtanultunk, hogy a kenyérfajtáknak csak a fantáziánk szabhat határt. Egy-egy kenyér már önmagában is finom, elegendő pár csepp minőségi olívaolaj, vagy jó minőségű vaj hozzá. Tehetünk a tésztába zöldfűszereket, olajbogyót, aszalt paradicsomot is. Egyéb fűszerezéssel különböző országok hangulatát is megidézhetjük, keverhetünk bele szalonnát, pirított hagymát, almát, diót, magokat, egyéb gabonákat, például főtt rizst vagy zabpelyhet. Persze az arányokra ügyelni kell, de egy ilyen órán erre is kapunk iránymutatást.
A harmadik érdekesség, maga a sütés volt. Mégpedig a tálalás, az, amiben sütöttük a kenyereket. Egy-egy grillpartira például nagyon ütős ajándék lehet egy-egy tiszta agyag virágcserépben megsütött töltött kenyér vagy virág formában megformázott, önálló bucikból álló kompozíció.
 |
| Zita fotója |
 |
| Zita fotója |
És, amit majdnem elfelejtettem: English muffin-t is sütöttünk!! Ez nálam vitt mindent. Főleg azért, mert nagyon szeretem a mekis reggeliket, nem a toast-ot, hanem a muffin szendvicseket. Ez van, néha elcsábulok, néha pedig a kényszer visz rá. Reggel 5-kor ugyanis van, hogy nincs lelkierőm reggelit készíteni, de mire beérek a munkahelyemre már brutál éhes vagyok. Reggel fél 7- 7 magasságában pedig gyakorlatilag csak meki esik az utamba, ami nyitva is van, gyors és nem kitérő. Van persze hipermarket, nagyáruház, de mire ott megveszek egy reggelit, az is minimum 20 perc. Erre pedig nincs időm. Mindig azért könyörgök nyisson már valaki egy olyat, mint a McDrive csak normális reggelikkel, minőségi croissan-nal, egyéb péksütikkel kávé variációkkal, forró csoki variációkkal, frissen facsart gyümölcslevekkel, lehetőleg reggel fél 7-es nyitvatartással a Váci úton! Kávézó sehol, ami van az is 8-kor nyit. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyedüli, aki ilyenkor mekire kényszerül. Reggel 7-8 között van a legnagyobb forgalom ezen a szakaszon.
Tehát angol muffin... isteni finom, lefagyasztható, hűtőben megsütve napokig tárolható, reggel pedig csak át kell pirítani az oldalait, bele kell tenni egy tükörtojást, vagy ehetjük lekvárral, vajjal is. Igazi multifunkciós reggeli, lehet édes, lehet sós...
Az óra hangulata szuper volt, mindeki tudott dolgozni, a végén pedig mindent megettünk, amit megsütöttünk, nagyon élveztem! KÖSZÖNÖM, hogy ott lehettem!
 |
| Zita fotója |
 |
| Zita fotója |
További beszámolók:
3 megjegyzés:
irígy, irígy. ilyenkor nagyon laknék ám Bp-en.
Én sem Budapesten lakom :)Igaz, nagyon közel hozzá...
Én sem vagyok budapesti :))
Megjegyzés küldése