Az én XXX. születésnapom!

Itt a blogon még nem esett szó róla, de a napokban lettem 30 éves és ennek kapcsán gasztroprogrammal készült Miki. Aki járt Facebook-on tudja mi is volt ez, láthatta a fotókat, aki nem, de teheti, menjen fel, mert ott sokkal több kép szerepel, mint itt praktikus okok miatt, oda egyszerűbb feltölteni :)

Az egész úgy indult, hogy kb. két hete nagy örömködve bejelentette a drága, hogy megvan a szülinapi programom és milyen jó lesz, és hogy fogok neki örülni stb, stb, stb. Tudjátok, mézesmadzag, én meg had' izguljak és legyek kíváncsi. Visszakaptam, én is mindig ezt csinálom ;) Szerencsére elég sok munka jutott az elmúlt két hétre, Tami is beteg volt, úgyhogy volt mi elterelje a figyelmem a meglepiről és a szülinapomról. Az utóbbi napokban viszont már tényleg egészen kíváncsi voltam. Kedden negyed 7-kor elindultunk, majd a belváros parkolási mizéria után pici késéssel megérkeztünk a Vörösmarty térre. "Mondtam én, hogy az Onyxba megyünk!" - vágom rá, kicsit bizonytalanul... hisz azt mondta, olyan dolog lesz ez, amiben még semki másnak nem volt része... az Onyxba meg ugyebár sokan járnak, jártak már. És igen, tényleg az Onyxba mentünk, csak épp a konyhájába, ahol egy gyönyörű terített asztal várt bennünket a sokkoló és egy brutál nagy sütőberendezés előtt. Persze köpni nyelni nem tudtam, még puszit is elfelejettem neki adni a meglepetésért cserébe, annak ellenére, hogy egy aprócsak pillanatig az elmúlt napok találgatásai során eszembe ötlött, hogy leszervezte volna nekem, hogy az Onyx konyháján együnk?? Vicces, de még fel is mentem a honlapjukra, mert tudtam átépítették, és megnéztem, hogy indítottak-e egy chef asztala szolgáltatást? De nem találtam semmit, úgyhogy erről le is tettem gyorsan. Nem hiába, tudtam én már 7 éve is hogy minket egymásnak teremtettek :) Kitalálja a gondolataimat, vagy csak jól ismer? :) Végülis mindegy, a végeredmény a lényeg. Ez tényleg egy nagy vágyam volt! Nem a vacsora, hanem hogy ott legyünk a konyhán, a tálalásokat végignézzem, lássam, hogy működnek. Az pedig, hogy miért az Onyx? Itt volt az első csúcsgasztronómiai élményünk, azóta nem is voltunk máshol, itt sem sokat, hisz ez volt a harmadik alkalom. Nekem ez a tökéletes hely ebben a kategóriában. Szeretem a kialakítását, hozzám ez a belsőépítészet közel áll. A lakásunk nem ilyen, de van csiszolt üvegből készült  "szexi" lámpánk és ha lett volna rá hely barokk mintás tapéta is került volna ide-oda. A konyhám csempéje is virágmintás, de csak finoman, elegánsan, úgy ahogy kell.  Egy szó mint száz nekem a belső is eladja a helyet, de természetesen az ételek még inkább. Az első alkalom során megkérdeztük bemehetünk-e a konyhára, és nagyon kedvesek voltak, végigvezettek minket ott, ahol egyébként vendég nem annyira járhat. Úgyhogy szimpátia volt első látásra és kóstolásra. Nem tudom valaha eljutunk-e vagy, hogy mikor jutunk el másik csúcs étterembe kóstoló menüt enni, mert ez tényleg csak különleges alkalom lehet, nem épp pénztárcakímélő a dolog. De majd szeretnénk, bár én elfogult vagyok és nem hiszem, hogy ennél jobbat fogunk enni. Más stílusút lehet, de jobbat biztosan nem.

Visszatérve a szülinapra, ott álltam az asztalnál és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, körülnézzek vagy leüljek vagy mi legyen? Megíttunk egy pohárka pezsgőt, túljutottunk az amuse bouche fogáson, amit szinte mellettünk tálaltak, úgyhogy vettem a bátorságot és kérdezősködtem kicsit, mi, hogyan készül.

Nagy izgalmunkban még az isteni kenyereket is elfelejtettük megkóstolni az üdvözlő falatka előtt, úgyhogy a sorrend borult, de megérte. Ezek a kenyerek és a vaj, a mangalicakrém, amit mellé adtak, huh, nagyon nagy kár lett volna ezt kihagynunk. Volt egy érdekesség is, ami egy nagyon eredeti ötleten alapszik és első blikkre ugyan meglepő, de nagyon finom: leveles tésztába tekert véreshurka! Szenzációs!

Még mielőtt belemennék az ételek részleteibe, fotóiba, el kell mondjam az Onyx és gondolom a többi ilyen étterem is hihetetlen pontosággal működik. Az a precizitás, fegyelem, amit ott van...nem egy Gordon Ramsey konyha, üvöltéssel, szidalmakkal (bár mi kifogtunk egy csendes napot :) Itt mindenki tudja mi a feladata, nekem úgy tűnt mintha szavak nélkül értenék egymást. Persze bizonyára ők is visszafogták magukat, de az, hogy szinte szó és utasítás nélkül tudták mit kell tenni, nem egy estére tanulták ezt be, az biztos. A tálalást mindig Szullo Szabina és Széll Tamás végzi, a többiek pedig a kezük alá dolgoznak.

A kedvencem az volt, ahogy a vákuumozott alapanyagokat tárolják és ahogy elő vannak készülve az esti tálalásokra: kis porciókban hűtőfiókokban sorakoznak a húsok a vákuumfóliában, mellette másik fiókban a kockára vágott vaj. A desszerteknél is minden külön, előkészítve.

Annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal milyen fontos az alapanyag minősége, mégis arconcsap az igazság egy ilyen konyhán. Nem mondom, hogy egyszerűek az ételek, mert nem azok, de szerintem a bonyolultság nem az elkészítésükben és az alapanyagokban van, hanem abban, ahogy ki vannak találva, ahogy megálmodták magát az étel koncepcióját az ízek harmóniáját és a tálalást. Az elkészítésük során megmarad az egyes alapanyoknak az íze, nincsenek túlfűszereve. Most, hogy így leírtam el is gondolkodtam, hogy vajon milyen fűszereket használnak? Ezt nem is figyeltem. Amit tudok, hogy több féle olajjal ízesítenek, olyanokkal amelyeknek minőségükből adódóan már eleve aromájuk van, a szójaszósz is szerepel a fűszerek listáján, a bors, a só és rengeteg csíra, ami ugyan nem fűszer, de mégis az, mert az ételnek ad egyféle egyéniséget. Egy-egy fogásban mind íz kiérezhető, mégis egy egységet alkot. A húsok... jaj istenem... én húspárti vagyok, semmi pénzért nem mondanék le egy jó steakről! Na de itt, itt a húsok olyan omlósak és puhák, hogy a képzeletet felülmúlja, szinte krémszerűek. Bizonyára a többi csúcs étteremben is ilyen, de ez a kategória nem hasonlítható össze a bolti marha hússal. Azt mondanám, ha a bolti marha hús (bélszín, hátszín), mondjuk 5 pontot érnek, akkor ez 500-at. Az Onxyban Angus marhát használnak, Ausztriából szerzik be. A Metro-ban már láttam vákuumcsomagolva argentín angus marha bélszín szeleteket, borsos áron, de lehet érdemes próbálkozni. Hm, ezek után nem tudom elképzelni a wagyu marha milyen lehet, ez ugyanis a legdrágább és legfinomabb marhahús.

Mindketten más menüt ettünk, néha belekóstoltam a Mikiébe is, de nem célszerű, mert a menük úgy vannak kialakítva, hogy egymás után passzoljanak az ízek. Ennek ellenére mi a menü felénél cseréltünk, de így is teljes volt az élmény! :)

Magyar evolúció menü :Bárány leves karajjal, nyelvvel zöldbab pürével és tárkony levegővel
Kecskesajttal töltött derelye sült paprikamártással és petrezselyem olajjal
Tanyasi csirkekolbász kacsamájjal, savanyú káposztahabbal, habart tojással és kandírozott szalonnával Őzgerinc mézes – birsalmás sütőtök pürével és tökmagos nudlival
Somlói XXI. század

Prestige menü Pirított Szent Jakab kagyló csicsóka krémlevessel, gesztenye pralinével és pecorino habbal
Homár risotto ropogós zöld spárgával
Házi nyúlfilé, balzsamecettel marinált lencse salátával és cékla krémmel
Konfitált marha stefánia libamáj szeletekkel és bélszín szelet füstölt burgonya pürével
Csokoládé Tainori csokoládé torta Gesztenyés – tejcsokoládés milles feuilles Citromfüves fehércsokoládé, morello cseresznyepürével Tonhal variáció Tatár korianderrel ízesítve, fűszeres borsban forgatott rózsaszín érme, ázsia majonézzel és füstölt szeletek rebarbara chutney-val

Nekem az őzgerinc volt az egyik kedvencem, ehhez a köret tökmagos nudli volt és mézes sütőtökpüré. A másik isteni étel a csicsókakrémleves volt Szent Jakab kagylóval. Ez utóbbi szinte krémszerű volt...

A főétel előtt kaptunk egy zöldalma sorbet-t ami enyhén savanykás volt, pont jól belepasszolt a menübe. A desszert előtt pedig volt egy elődesszert, ami kókuszos fehércsokikrém volt, rajta rumzselé és lime granita (jégkása). Wow.....

A desszertek is isteniek voltak. Tényleg minden nagyon ízlett.

DE további leírás helyett beszéljenek a képek, az ételekről, a hangulatról:

Zárásként: hatalmas élmény volt, nagyon nagyon szuper szülinapi ajándék! Felejthetetlen emlék!