Észak-Olaszország 1. - Veneto (Velence, Vicenza, Bassano del Grappa)

Végre elkezdem az olasz beszámolót. Nem ígérem, hogy pikk-pakk egymás után felkerül minden, de előbb utóbb mindenre sor kerül. Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk nyár elején, hogy három hetet tölthettünk Észak Olaszország legszebb régiójában, a tavak környékén. Kedves gyerekkori barátnőm és egy másik baráti pár is ott él,  így volt hol lakni, volt kit meglátogatni. Timi kislánya közel Tamival egykorú, úgyhogy pár nap a csajok szórakoztatásával telt. Imádtam őket, egyszerűen hihetetlen mennyire hasonlítanak egymásra, mennyire csajok és mennyira nagy csajok, pedig alig múltak két évesek. Róluk lesz egy külön poszt sok képpel, mert megédemlik, annyira fantasztikusak együtt. Timi pedig istenieket főzött, az is egy külön poszt lesz.

Na, de kezdem a legelején. Autóval mentünk, így mivel több, mint ezer km volt az út,  két napot vett igénybe. Egy köztes állomáson, a Vicenza közelében lévő Rosa városában álltunk meg két éjszakára. Ez a táv Tamival is abszolút könnyen kivitelezhető volt, még egy Kistücsök megállóval megspékelve is. Ez a rész a Veneto tartományhoz tartozik. Gasztronómiai szempontból egy igen sokrétű területről van szó, bővelkedik specialitásokban. A velencei és a venetói konyha ugyan egy tartományba esnek mégis merőben eltérő képet mutatnak, ez is adja a terület sokszínűségét. Sok a közös vonás, de a tengerparton leginkább halakat fogyasztanak (érthető módon) még a tengertől távolabb a tök, a spárga, a zöldségek a dominánsak, halat alig szolgálnak fel, helyette inkább hús és kolbász kerül az asztalokra. A terület legfőbb városai: Velence, Vicenza, Verona, Padova, Bassano del Grappa. Mi, ahogy már melítettem Vicenza-hoz voltunk közel, Rosa-ban, a La Dolfinella agroturizmusban szálltunk meg. A szállás jó volt, de a reggeliben csalódtunk, mert nem voltak házi készítésű sonkák, sajtok, kenyerek, annak ellenére, hogy így hirdették. Egyébként egy kellemes, hangulatos, szép szállás, tiszta, nagy méretű szobákkal.

A fenti városok közül Velence nagy szerelmem, most itt azonban nem jártunk, mert korábban volt szerencsénk kétszer is eltölteni itt jó pár napot. Ennek ellenére íme néhány szép fotó, ezeket pár éve készítettük. Ételek terén, ami nagyon tipikus volt és ugyan már más terület konyhájában is láttam, a fekete spagetti volt:  ez nem más, mint egy paradicsomos, tintahaltintával színezett, tintahal darabokat tartalmazó isteni finom tésztaétel. Velence másik jellegzetessége a Baccala mantecato, azaz tőkehal püré. A szárított beáztatott tőkehalat megfőzik, szálkamentesítik, pürésítik olívaolajjal, fokhagymával és petrezselyemmel ízesítik és langyosan polentával tálalják.

Vicenza Velencénél  kisebb, stílusban teljesen más, de nagyon hangulato kisváros, kedves belvárossal üzletekkel, éttermekkel. Mivel elég rossz időnk volt ezért csak végig szaladtunk rajta és fotó sem készült. Épp leszakadni készült az ég, úgyhogy úgy döntöttünk inkább szedjük a lábunkat. Igen, igen, az első hetünk mondhatni elég ősziesre sikeredett.

Vicenza nevéhez fűzödik a "tőkehal vicenzai módra". A szárított tőkehalat beáztatják, majd megsütik, fokhagymával, szardallafilével, szerecsendióval ízesítik. Mi olyan pizzát ettünk, amin a feltét volt a baccala ezen változata, alatta fokhagymás alap volt, ami nagyon jó kiegészítette a halat.

Bassano del Grappa, a grappa őshazája. Ki gondolta volna?!  Igazán tetszett, szinte minden méteren volt egy üzlet ahol grappát árultak. Ez lényegében törkölypálinka. A szőlősgazdák a sajtolásból megmaradt szőlőmaradékből pálinkát főztek, hogy az se menjen kárba. Parasztpálinkának is nevezték még az 1500-as években. Napjainkban már sokkal nemesebb ital, becsült pálinka lett, a jó minőségnek ára is van. Természetesen vannak nagyüzemi előállítású pálinkák, olcsóbban, de ezek meg sem közelítik a hagyományos eljárással készült italokat. Érlelési időtől függően van fiatal pálinka (ezt nem érlelik), amit 8-10 fokosan kell fogyasztani és vannak a korosabb változatok (egy évig érlelik, ebből fél évet tölgyfahordóban, ettől barnásabb színű), melyek fogyasztási hőmérséklete már 16-18 fok. Bassano nevéhez fűzödik a DOC minősítésű fehér spárga,  fesztivál is van a tiszteletére. Leggyakrabban megpárolva szardellamártással és főtt tojással tálalják. A mártáshoz a szardallafilét, kapribogyót, olívaolajat és a tojássárgát összekeverik, majd beleteszik a kockára vágott tojássárgát is és ezt adják a spárgához.

A terület jellegzetes étele még a rizibizi, ami teljesen más, mint, amit mi itthon ismerünk. Nagyon hasonló a rizottóhoz, alaplében kerül elkészítésre a rizs, pirított füstölt szalonnával, parmezánnal tálalják. A tartományban polenta nélkül nincs élet, ez a mezőgazdaságban is látszik, szinte mindenhol kukoricaföldek vannak. Én még életemben ennyi kukoricát nem láttam. Rengeteg salátafélét fogyasztanak, ami nekem kiváltképp tetszett az a sült radicchio.

Borok. Merthogy erről is kell beszélni. A terület királya az Amarone, az ára is királyi, 35 euro alatt nem igazán láttunk. Azt kell tudni róla, hogy az olaszok egyik lesúlyosabb bora, alkoholtartalma elérheti a 16 százalékot is. A szőlőszemeket a szüret után szellős helyen két három hónapig aszalják, amitől a leve koncentrálttá válik. Egy másik finomság a soave, ami egy fehérbor, Verona keleti részéről. Aperitif lehet kagyló mellé például. Ezt kóstoltuk, nem kagyló mellé, de ennek ellenére finom volt. A prosecco-t is meg kell említsem, mert nekem nagyon bejött. Ez nem márka, ez csupán a pezsgő fehérbor neve. Semmi extra, igazán jellegtelen, de mégis finom, könnyű bor. A jellegtelenség itt erény. Előállítása során az alapbort még egyszer megerjesztik nagy nyomású tárolókban. Fontos a nyomás és a tárolási idő, mert ha ez nem megfelelő, akkor nem habzó, hanem csak gyöngyöző (frizzante) nevet kaphatja. A habzó változat jóval drágább, de minőségben a különbség kevésbé észrevehető- állítólag, ezt nem teszteltük.

A városok után egy kis kitérő: nagyon fontos, hogy északon is van szieszta. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha délután kettő óráig nem ebédeltél meg, akkor nagy eséllyel este fél nyolcig főtt kaját nem eszel, maximum szendvicseket, az éttermek ugyanis bezárnak és csak hét után nyitnak. Nem csak az éttermek zárnak be, hanem minden. A kávézók, üzletek már három, négy óra magasságában kinyitnak, de az éttermek, hacsak nem tipikus turista helyek, zárva maradnak.

Ugyan nem a régióhoz tartozik, de nagyon a határon van, Asiago. Ez a település azért fontos, mert egy  nagyon finom sajtot készítenek itt, az Asiago sajtot. Maga a város is kedves, hangulatos, kellemes kávézóval, ahol 1 (!) euroért ittunk tejes kávét. Elsősorban azért jöttünk ide, mert úgy olvastam, hogy van egy központi hely, ahol a sajtokat meg lehet kóstolni és ahol lehet vásárolni, ahol elmondják hogy is készül. Sajnos erről lemaradtunk, mert ugyan megtaláltuk de épp szieszta volt. A várost nem tudtuk tüzetesen bejárni mert leszakadt az ég és kicsit meg is áztunk. Tami életében előszőr ázott meg (volt esőkabát, de kapott egy kis vizet), azóta ha csak egy csepp eső is esik, máris kiabál az esernyőért.

Eltelt az erre a régióra szánt idő, tovább megyünk, irány a Lago Maggiore, de előtte még állunk egy helyen és eszünk egy igazán jót!

Folyt. köv...