Diós rozsos amerikai palacsinta

Úgy látszik ez egy ilyen időszak, ismét egy fotó nélküli recepttel jövök. Sokat tanakodtam feltegyem-e, mert nekem így egy picit hiányérzetem van a recepttel kapcsolatban, de végül mégis úgy döntöttem a blogon a helye, akár kép nélkül is, mert nagyon egészséges, tápláló és nem klasszikus vastag palacsinta.

Mostanában nagyon sokat használok teljeskiőrlésű lisztet és egyéb gabonákat. Eddig is gyakran megfordult a konyhámban, de az ízét, a fűrészporosságot nem igazán szeretjük, így sokszor mégis elcsábultam a fehérliszt irányába. Ez a mostani sem 100% teljeskiőrlésű lisztből készült, hanem fele-fele arányban van benne mindkettő, ennek ellenére azt gondolom így is elég reform és nagyon finom. Került még bele zúzott bio rozspehely és őrölt dió. Cukor helyett nyírfacukorral készült és juharsziruppal ettük.

Nyírfacukrot most használtam először, annak ellenére hogy pár hónapja már ott lapult a doboz a fiókban. Ízre teljesen jó, nagyon hasonló az édessége, mint a fehér cukoré, talán az ízélmény más egy picit, de nem vészes a különbség. A cukorról bővebben ITT olvashattok. Egyetlen hátránya, hogy nagyon drága, gyakorlatilag majd 1000 forint 250 gr, ami valljuk be nem épp baráti.
Az egészségre mindeképp jó hatással van, alig merem leírni, hogy a glikémiás indexe csupán 7.  (Glikémiás indexnek (GI) nevezzük azt a számot, amely megmutatja, hogy az adott élelmiszer mennyivel növeli meg a vércukorszintet a glükózhoz (szőlőcukor) képest. A glükóznak 100 a glikémiás indexe. 0-40-ig alacsony, 41-60-ig közepes, 61-100-ig magas glikémiás indexről beszélünk.) Csak a mihez tartás végett a 30 alatti alacsony kategóriába szinte csak a zöldségek tartoznak.


Hozzávalók kb 15-18 db palacsintához:

• 4 nagy tojás
• 200 gr darált dió
• 150 gr rozspehely darálva
• 200 gr teljeskiőrlésű liszt
• 200 gr fehér liszt
• 2 evőkanál nyírfacukor
• fél teáskanál sütőpor
• tej
• víz

Elkészítése:
A hozzávalókat csomómentesre keverjük és palacsintasütőben kisütjük. A víz-tej mennyisége: nem mértem le sajnos. A lényeg, hogy egy sűrű, folyékony masszát kapjunk. Nem a klasszikus palacsintasűrűséget, hanem kb olyan sűrű legyen mint a piskótatészta. A sütásnál én kb fél centi vastag palacsntákat készítettem és az átmérő nagyjából 15 cm volt.