Bébicsirke glasszírozott zöldségekkel

A bébicsirkét már elég régóta vadászom. Pontosabban, mióta a Szakácsok könyvében kinéztem egy receptet, amiben bébicsikét töltöttek kuszkusszal. A következő találkozásunk az volt, amikor Segal Viktor könyvének megjelenése előtt bébicsirkés receptet kaptam próbafőzésre. Természetesen egyik recepthez sem kaptam, így amikor végre egyszer teljesen véletlenül megláttam a Metro-ban rögtön lecsaptam rá. Sajnos nagyon ritkán kapni ott is, máshol pedig még egyáltalán nem találkoztam vele. Alapvetően a különbség a nagyobb csirkéhez képest, hogy a húsa kissé puhább, lédúsabb, illetve szebben lehet tálalni, hisz egy csirke egy személyes adag. Véleményem szerint magát a sült csirkét nem szabad túlbonyolítani, extrákkal tunningolni. Jól kell tudni elkészíteni, ez a titka. Mostanában tesztelem és keresem én is a tökéletes sült csirkét. Eldöntöttem, hogy kipróbálom a nagyok receptjeit és letesztelem melyik a legfinomabb. Blumenhtal módszerével meg fogok szenvedni, mert ő többlépcsősen készíti, pácolja, jeges vízbe teszi, főzi, pirítja stb...de Thomas Keller változatát már kipróbáltam, az isteni finom lett.

A mostani receptre rátérve, ez nem a sült csirke teszt egyik eleme, az előbbi csupán egy kis kitérő volt.  Egy biztos a csirkét nem kell/nem szabad túlbonyolítani, így ezt a bébicsirkét sem. Minimális fűszer, az is csak zöldfűszer és só keveréke legyen. Itt a hangsúly a minőségen és a megfelelő sütési időn van.

Köretnek eszméletlen finom, egyszerű de mégis különleges glasszírozott zöldséget készítettem. Tökéletes párost alkot a csirkével, mindkettő a maga nemes egyszerűségében tökéletes. Okvetlen ki kell próbálni!

A bébicsikre sütése:
Segal Viktor módszerét alkalmaztam, azaz kakukkfűvet dugtam a csirke szárnyai, combjai alá, sóztam, olajjal bedörzsöltem, majd 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütöttem. Elsőre azt hittem ez kevés idő lesz, de nem. Szépen aranybarnára sült, puha és omlós lett a hús. Fejenként egy bébicsirkével számoljunk.

A glasszírozott zöldség elkészítése:
Thomas Keller: Bouchon című könyvében nagyon pontosan és precízen leírja, mit is takar ez a kifejezés és hogyan kell helyesen eljárni a készítésnél. A glasszírozás során omlós édes-sós gyökérzöldséget kapunk, valójában életemben nem ettem házilag még ilyen finoman elkészített répát, fehérrépát és paszternákot. Mivel itt is az alapanyag íze, minősége és az elkészítés módja határozza meg a végső ízélményt, nagyon fontos a precíz elkészítés. Ne ijedjetek meg, ez csupán annyit jelent, hogy lehetőleg egyforma méretű darabokra kell vágni a zöldséget, kb másfél újjnyi hosszú és félujjnyi széles legyen. Ezt a méretet könnyen meg lehet forgatni a serpenyőben.

1/2 csésze zöldséghez(gyökérzöldségek vegyesen) szükséges 1 teáskanál vaj és fél teáskanál cukor, illetve annyi víz, ami éppen ellepi. 2 fő részére 1-2 csésze zöldséget készítsünk.

A zöldséget lábasba kell tenni, majd felönteni annyi vízzel, ami épp ellepi. Hozzáadjuk a vajat és a cukrot, forrástól számítva lassú hőfokon 10 percig főzzük, ez idő alatt a zöldség éppen megpuhul. Sajnos én kicsit túlfőztem...így könnyen összetörik a végső elkészítésnél. Erre vigyázni kell. Öntsük le a levet a zöldségről és sűrítsük be magas hőfokon forralva, úgy, hogy 2-3 ek mennyiség maradjon. Ezt öntsük vissza a zöldségre, sózzuk meg és forgassuk jól át.
Nem bonyolult, gyorsan kivitelezhető és valami brutál jó!!! Sült csirke + ez a zöldség köret ... a legjobb!!!

Ha pedig Ti is úgy jártok, hogy nem jön veletek szembe a sarki boltban a bébicsirke vegyetek egy kisebb méretű (1kg, max 1,5 kg) tanyasi csirkét és süssétek meg. Olajjal bedörzsölve, kakkukfűvel, sóval, borssal. Más ehhez sem kell. A sütési idő itt 60 percre módosul 230 fokon. Miután ez letelt még, locsoljuk meg a kisült pecsenyelével és 15 percig még pihentessük szeletelés előtt.

Banán-kivi-avokádó smoothie (turmix)

A banán-avokádó párosát imádom, viszonylag gyakran fogyasztjuk, mostanában ugyanis egész jó áron hozzá lehet már avokádóhoz jutni. Néhány napig szobahőmérsékleten, lehetőleg napos ablakban szoktam érlelni felhasználás előtt. Amikor már nyomásra kicsit megpuhul, akkor érdemes felhasználni, keményen szerintem nem finom, legalábbis tumixba semmiképp sem. Ha hűtőben tároljuk, akkor felhasználás előtt legalább fél órával ki kell venni szobahőmérsékletre, ellenkező esetben nem lesz krémes a turmixunk. Ezek az én személyes tapasztalataim.

Eleinte, csak szimplán avokádó-banán-tej került a turmixgépbe, de hogy ne legyen unalmas a történet most kicsit megbolondítottam kivivel. Nagyon bevált, a kivi adott egy pikáns savanyúságot az egésznek. Hmmm.... legjobb reggeli és 5 perc alatt elkészül.

Hozzávaló 2 nagy és egy kicsi pohárhoz:

• 2 nagy banán
• 1 érett avokádó
• 3 db kivi
• 2-3 dl tej

Elkészítése:
A hozzávalókat turmixgépben összetörjük. Amennyiben túl sűrű, még több tejjel hígíthatjuk. Mi gyakran kanállal esszük, mint egy pohárdesszertet :)
Laktózérzékenyek a tejet cseréljék le narancslére! Úgy is nagyon finom!

Elkészítési idő: 5-10 perc

Vörösáfonyás csicseriborsó tagine

Ez egy nem túl bonyolult étel és abban az esetben ha konzerv csicseriborsót használunk főzni sem kell sokáig. Alapanyagok tekintetében is végtelen egyszerű, csupár pár dolog kell hozzá, így pénztárcakímélő is lehet.

Amennyiben száraz csicseriborsót készítünk (én ezt javaslom) a következőképpen járunk el: egy éjszakára dupla mennyiségű vízbe be kell áztatni a csicseriborsót (egy csésze borsó + 2 csésze víz). Másnap a beáztatott csicseriborsót sós bő vízben kb 1-2 órán keresztül kell főzni, addig amíg teljesen megpuhul.

A vörösáfonya Tami kedvence lett, imádja. Szerintem ha hagynám egy egész zsackóval megenne. Sajnos még csak száríitott formában találkoztam vele, frissen sosem. Egyszer pedig úgy is megkóstolnám. Addig megelégszem ezzel a verzióval, ebben is benne van a legtöbb értékes anyag. Nagyon gazdag antioxidánsokban, segít a koleszterinszint csökkentésben, az érelmeszesedésben és rengeteg, rengeteg C-vitamint tartalmaz.

Hozzávalók 2 fő részére:

• 1 csésze száraz csicseriborsó (vagy két konzerv)
• 1 zacskó aszalt vörösáfonya (úgy emlékszem 100 gr egy zacskó)
• 1 fej vöröshagyma
• 2 cm-es darab gyömbér
• 3 tk őrölt római kömény
• 1/4 tk fahéj
• 1 tk őrölt kurkuma
• só, bors
• 1/2 ek méz

Elkészítése:
1. Ha száraz csicseriborsót használunk, akkor főzzük elő a fentebb írt módszerrel.
2. A hagymát vágjuk kis kockákra és kevés olajon pároljuk meg, adjuk hozzá a fűszereket és pirítsuk 1-2 percig, de vigyázzunk meg ne égjen.
3. Adjuk hozzá az áfonyát és a csicseriborsót, sózzuk meg, öntsük fel kb 1,5 dl vízzel és főzzük kb 20-30 percig, hogy az ízek összeérjenek. A végén adjuk hozzá a mézet.
4. Kuszkusszal tálaljuk. (kuszkusz recept ITT)

Elkészítési idő: 30 perc

A tagine-ról ITT olvashattom, további arab receptek ITT találhatóak, úti beszámoló Marokkóról pedig ezen a linken elérhető.

Gasztrotúra a kínai piacon

A mai poszt aprópója, hogy egy kisebb gasztrohétvégét tudhatok magaménak. Hétvégén Anyukámék voltak ugyanis nálunk látogatóban. Hogy ez egy gasztroblogban miért fontos? Csupán azért, mert így tettem egy kisebb gasztro túrát a városban. Több szempontból sem volt szokásos. Általában ha gasztrotúráról beszélek, mindig valamilyen étteremben járok/járunk, cukrászdát próbálunk ki, de ez most merőben új volt. Legalábbis számomra újdonság erejével hatott a dolog, lehet sokan törzsvendégek már itt, de én eddig a józsefvárosi piacot a kínai ruhákról és lopott vagy kétes eredetű parfümökről ismertem. Bíró Lajos nyilatkozataiban már több helyen hallottam, hogy a piac nagyon jó bevásárlóhely, ha Távol-Keleti hozzávalókat, zöldfűszereket keresünk, de a legutóbbi videó, amire Zita blogján bukkantam végleg meggyőzött, hogy ki kell látogatnom ide. Szombaton 11 óra magasságában értem ki a piacra. A piac bejáratával szemben, a másik oldalon is vannak üzletek, így erre vettem az irányt, mert régi, majd 10 éves emlékeim alapján, úgy tudtam a piacon nincs zöldséges. Arra gondoltam a másik oldalon, az elhagyott raktárépületek aljába telepített üzletekben biztos nagyobb sikerrel járok. Teljesen bizarr ez a rész. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha valahol túristaként bolyonganék, pedig nem, ez bizony Budapest, csak épp egy épülő (?) kínai negyed közepe. Néhány boltost megkérdeztem, merre van a zöldséges és merre lehet vietnámi pho levest kapni. Egyikük elirányított egy helyre, ahol megtaláltam a zöldségest, de mint kiderült ez csak egy raktár, az üzlet a piacon van, itt csak foglalják a helyet maguknak, az "épülő negyedben". Így fogalmaztak. Képzeljetek el egy raktárépület együttest, egyik jobban lepusztult, mint a másik és mindenhol kialakuló üzletek. Trash the dress fotózáshoz még akár ideális is lehetne... azért lehet ez egy kicsit túlzás. Gyorsan átsétáltam a piacra, ahol rá is leltem a zöldségesekre, és igen, ott árulták az általam keresett pho bo (vietnámi marhahúsleves)  is.

Itt a történet kezd egész gasztroblogra valóvá válni: miután úgy éreztem felkészülten jöttem és a sárkánygyümölcsöt, a cukornádat, a fűszernövények zömét felismertem, kicsit "lelombozódtam", hogy így is maradt épp elég számomra ismeretlen zöldség, gyümölcs, távol keleti írással teleírt konzerv, és zacskók tömkelege. Szegény árus eléggé törte a magyart, így nemigen tudott segítséget nyújtani, próbált, de nem sok sikerrel jártam, így csak a minimum vásárlásra kényszerítettem magam. Persze vissza kellett fognom magam, de első alkalommal nem szerettem volna teli pakolni a kosaram olyannal, amiről egyelőre fogalmam sincs micsoda. Majd legközelebb.

A szerezményeim: vettem ázsiai citromfüvet 10db-ot 400 forintért. Vettem két nagy zacskó zöldfűszert (ázsiai bazsalikomot - ami meglepően kicsit ánizsos és köze sincs az általunk ismert olasz változathoz, és koriandert). Kíváncsiságból beszereztem pár szem lila édesburgonyát is. Már alig várom, hogy elkészítsem. Landolt a szatyromban egy zacskó rizsliszt, amiből rögtön három féle is volt. Ránézésre mind egyformának tűnt, a kis hölgy pedig nem beszélt magyarul, így találomra választottam. Ja, és persze a rizstésztákról sem szabad megfeledkezni... ebből is feltankoltam, a biztonság kedvéért, ha esetleg szükségem lenne rá. Nem mintha otthon nem lenne egy-két zacskóval.

Amit pedig nem vettem, de borzasztóan szemeztem vele: zöld papaya (teljesen más, mint a boltban kapható papaya, ennek a húsa fehér és salátába való), sárkánygyümölcs, vörös rizs, valami uborka kinézetű, de rücskös felületű tök (nem tudta megmondani az eladó mire használható), még sok-sok zöldfűszer (hosszú levelű koriander pl.), friss tofu, szárított halak és pár leírhatatlan külsejű gyümölcs.

Amivel nem szemeztem, de sajnos ráakadtam: a fagyasztópultban vákuumzacskóban szép sorban sorakozó kukacok. Merthogy távol keleten ezt is megeszik, itthon nem kapható, így ők megoldják, hogy mégis kapható legyen.

Ettől eltekintve a fagyasztópult tartalma zseniális volt, tele minden jóval, rengeteg rákkal, különleges fagyasztott tengeri herkenytűkkel, gyümölcsökkel. Ha pedig a polcokat vesszük górcső alá, halszószban, osztrigaszószban, szójaszószban itt nincs hiány. A jázmin rizst 1-2-3-4 kilós zacskókban árulják,brutál mennyiségben.

Az egyik "üzletben" pedig ráleltem a vietnámi pho bo levesre, amire azért voltam kiemelten kíváncsi, mivel múlt héten én is készítettem. Mivel még sosem ettem, így félve mondanám rá, hogy jó lett, olyan igazi autentikus, ezért kerestem egy helyet, ahol letesztelhetem magam. Lehet kis és nagy adagot kapni. A kis adag 700 forint volt és egy hatalmas vietnámi mintás mélytányérban adták. Rengeteg volt! A helyet, ahol megettem...jaj, nagyon élveztem. Kint a szabadban, vietnámi, kínai törzsközönség között ücsörögve, félig pálcikával, félig kanállal fogyasztva, idegen nyelvű beszélgetést hallgatva. Egy percig úgy éreztem valahol egy vietnámi utca egyik "étkezdéjében" vagyok.  Ami pedig az ízt illeti, megnyugodtan. Az én levesem is ilyen, vagy legalábbis nagyon-nagyon hasonló volt. A Vietnám című könyvből készítettem, de erről majd külön posztban, mivel ezzel az ebéddel még nem ért véget a napom.

A piac után a Culinarisba vezetett az utam, karácsonyra ugyanis utalványt kaptam. Gondolhatjátok, hogy örültem neki? Már csak időt kellett szakítani, hogy nyugodtan, gyerkőc nélkül körbenézhessek. Egy doboz füstölt Maldon sóval lettem gazdagabb és egy szumák nevű fűszerrel, amiről Chili és Vaníliánál olvastam. Apropó só, a Gasztrotippen a hónap fűszere a só, érdemes beleolvasni.

Még egy érdekesség, ami sóval és a Culinarissal is kapcsolatos. Láttam egy kb laptop méretű himalajai kősó táblát, amin lehet sütni. Sütőben, gáztűzhelyen, gyanítom grillen is. A lényeg, hogy nyílt lángra nem tehető, de faszénre gond nélkül. Nem szárad ki rajta az étel, sózni nem szükséges, hisz a táblából felveszi a szükséges mennyiséget. Nagyon tetszett. Facebook-ra fel is tettem a linkjét.

Hazafelé még megfejeltem a napot egy Zazzi cukrászdával, de szigorúan csak azért, hogy vigyek haza Anyukáméknak pár darab sütit. Természetesen nem bírtam ki és helyben fogyasztás is volt... A Zazziban megint csodásak voltak a sütik. A kiszolgálás ugyan picit lelassult a végére, de nem siettem, úgyhogy nem zavart. A sütik kárpótoltak. A személyes kedvencem a levendulás-vaníliás volt, de a citromos-mákos is isteni!

A hétvége lezárása pedig a vasárnapi fánksütés volt. Tami imádta! Látni kellett volna, ahogy a pici kezeivel sok-sok percen keresztül gyúrta, nyújtotta a puha tésztát. A fánkot azonban nem én, hanem Anya sütötte. Ciki, nem ciki, nem tudok olyan igazi jó fánkot sütni, mint ő, úgyhogy megfűztem, süssön nekünk a hétvégén. Kelesztőtálat használ. Ez valamai szuper jó,  nem kell gyúrni a tésztát, csak összekeveri, kb 5-10 percig hagyja a tálban megkelni és már kész is. Lehet nyújtani, szaggatni. Gyönyörű, pihe-puha, hólyagos tészta lett,  belőle kisütve pedig olyan isteni szalagos fánk, hogy úgy kellett takarékra venni magunkat a végén.

Kérdésem a poszthoz kapcsolódóan, jártatok már a józsefvárosi piacon? Illetve hol lehet még igazi jó vietnámi pho bo levest kapni??

Angéla mákcsodája

Egy közös főzés során készült ez a finom tányérdesszert. Megéri kipróbálni, Angéla saját fejlesztése :)

Vietnámi pomelo saláta

Karácsonyra megkaptam a Vietnám  - konyhaművészet és kultúra című könyvet. Elöljáróban annyit, hogy jelen pillanatban a kedvencem és rögtön ki is olvastam, mert bizony ebben van olvasnivaló is. Hamarosan írok róla ajánlót, nem fogom sokáig bírni, hogy ne adjam ki magamból mennyire imádom!!!
Rátérve a lényegre, az elmúlt majd két hétben 4x ettünk vietnámit, szerintetek függő lettem?

Ez a recept is a könyvből való. Első blikkre kicsit bizarnak tünt a pomelo csirkehússal és halszósszal, de egyszerűen az összhatás annyira, de annyira finom, hogy ha rágondolok is megéhezem! Jelen pillanatban legszívesebben végigjárnám Vietnámot és végienném az összes finomságot, ami létezik.

Kezdjük az elején! Ismeritek a POMELO-t? Mi már lassan két-három éve rendszeresen vesszük és esszük filmnézés közben popcorn helyett, vagy napközben csak úgy... eszméletlen jó. Valahol a narancs és a grapefruit között található. A húsa olyan színű, mint a világos grapefruit, de nem keserű. Egy jól fejlett példány akár több kiló is lehet. Sajnos itthon csak kicsiket lehet kapni, ezek hm... nem is tudom, talán fél kilósak. Bevallom, még sosem mértem le. A megpucolása nálunk férfimunka, elég vastag a héja, és a fehér réteg is jelentős. Ha ezen túljutottunk, már csak a gerezdeket borító réteg marad, ezt is le kell szedni, mert keserű. Viszont egyáltalán nem bonyolult és nem folyik a leve össze-vissza, mint a narancsnak.
Mostanság 400 forint körül van darabja.

Ehhez a pomelohoz tesznek a vietnámiak répát, uborkát, meglocsolják zöldcitromos chilis halszósszal és grillen sütött halszószba és szójaszószba pácolt csirkével tálalják. Illetve rengeteg fűszernövénnyel,  ázsiai bazsalikommal.

Hozzávalók 2 személyre:
A húshoz:

• 200 gr csirkemell
• 1/2 vöröshagyma
• 1 ek halszósz
• 1 ek szójaszósz
• 1 tk cukor
• 2 ek olaj

A salátához:

• 1 pomelo
• 1 szál répa
• 1/2 uborka
• 1/2 csokor ázsiai bazsalikom
• 3 ek pirított földimogyoró vagy kesudió (mi utóbbit használtunk, ez volt itthon, de a könyv nem ezzel írja)

Az öntethez:

• 1 ek cukor
• 1 lime leve
• 2 ek halszósz
• 1 gerezd fokhagyma
• chili paprika

Elkészítése:
1. A csirkemellet kockázzuk fel és pácoljuk be. A pácléhez a halszószt, a szójaszószt, a cukrot és az olajat keverjük össze. Hagyjuk állni a húst legalább egy-két órát, de akár egy éjszakán át ( a könyv nem ennyit ír, de én így készítettem és nem ártott neki a hosszú pácolási idő)
2. A salátához tisztítsuk meg a pomelot és daraboljuk fel. A répát és az uborkát vágjuk nagyon vékony hosszúkás csíkokokra. A bazsalikomot is aprítsuk fel, a mogyorót pedig pirítsuk meg.
3. A salátát állítsuk össze (a mogyorót és a bazsalikomot még ne adjuk hozzá).
4. Az öntethez a lime levét keverjük el a halszósszal, az aprított fokhagymával és a cukorral. Ízlés szerint vágjunk bele csili paprikát.
5. A húst süssük meg. Legjobb faszénen nyársra húzva, ennek hiányában wokban vagy serpenyőben.
6.  Az öntetet öntsük a salátára, halmozzuk rá a bazsalikomot, a mogyorót és a forró húskockákat.

Elkészítési idő: 30 perc

Házi gesztenyepüré

Néha meglepődök miket lehet kapni egy Aldi-ban vagy Lidl-ben. Ezek a csokikelyhek (még karácsony előtt) teljesen rabul ejtettek... nem tudtam ellenállni, annyira rég keresek hasonlóakat. Tökéletes alapot adtak a házi gesztenyepürének, amiben kivételesen nem volt semmi furfang, semmi extra, egyszerűen, hagyományosan csak finom volt. Jó volt úgy, ahogy van.

Hozzávalók a házi gesztenyepüréhez:

• 50 dkg tisztított  főtt gesztenye
• 4-5 ek cukor
• 1,5 - 2 dl víz
• 2,5 dl tejszín

Elkészítése:
1. Előfőzött gesztenyére Miki anyukája hívta fel a figyelmem. Nincs vele macera. Fagyasztva szoktam venni, elsősorban Metro-ban kapható. Ezt csak meg kell főzni kb 15-20 perc alatt.
2. A cukrot a vízzel sziruppá főzzük.
3. A teljesen főtt gesztenyét a cukorsziruppal összeturmixoljuk, úgy, hogy teljesen homogén pép legyen, ne legyenek benne nagyobb gesztenye darabok.
4. A tejszínhabot felverjük és óvatosan a gesztenyéhez keverjük.

Habzsák segítségével én ezekben a csokipoharakban tálaltam.

Elkészítési idő: 30 perc

Gasztro&Design - Sötét árnyak

A fotó a Kedvenc Otthon blogról származik

A reggeli fekete spagettihez kapcsolódóan a Gasztro&Design rovatban fekete lakberendezési ötleteket kaptok a Noémitől, a Kedvenc Otthon blogon. Nagyon hangulatos lakásbelsők. Elárulok egy "titkot" én imádom a fekete-fehér kombót... a konyhám például pont ilyen. Kezdetben azt hittük rideg lesz, de valójában egyáltalán nem az, úgyhogy érdemes próbálkozni :)

Fekete spagetti (spagetti al nero di seppia)

A fekete spagettivel először Velencében találkoztunk, amikor az egyik étteremben velencei specialitásként szervírozták. Tintahal tinta, paradicsom, tintahal karikák és spagetti. Röviden, tömören, egyszerűen ennyi az egész. Persze mivel ez egy ízig vérig olasz tészta így a fokhagyma sem maradhat ki.

Nem vagyok egy nagy tintahal rajongó. Sőt a tenger gyümölcsei sem hoznak különösképpen lázba, de ez  más... ezt mindenképp ki akartam próbálni. Van valami misztikus abban, hogy fekete... csupa, csupa fekete. Talán utunk utolsó ebéde volt Velencében, amikor úgy döntöttem ezt nem fogom kihagyni, félretettem a tintahal iránt érzett ellenszenvem és kirendeltük a pincértől. Már nem is emlékszem Miki mit kért, de azt hiszem az ő választása nem volt ilyen merész, biztos, ami biztos, legalább az egyik étel legyen finom. Amikor kihozták és az első falatot megkóstoltam megnyugodtan, itt már bizony jól lakunk. Isteni finom volt! Azóta is kerestem a receptjét, de sehol nem találtam, valószínű az étterem önkényesen nevezte el velencei spagettinek. Egészen addig rejtély fedte, amég az Olasz Kulinária lapozgatása közben a Szicíliai résznél rá nem bukkantam. Ez a recept a könyv szerint echte szicíliai, még egy kis mende-monda is tartozik hozzá. Egy tanítónő nem ette meg költő férje édesanyjának a főztjét, mert annyira megrettent a sepia tinta által fekete színben megjelenő tésztától. Ennek súlyos következménye az lett, hogy házi viszály alakult ki az anyós és a feleség között, melyet a férj hűtlensége kötvetett. Ezt a feleség sem hagyhatta szó nélkül, így ő is viszonyba kezdett, de nem volt elég óvatos és kiderült a félrelépés, így távoznia kellett a szicíliai családból.
A családi dráma után íme a recept!:

Tintahal festéket Culinarisban vettem, de láttam már a Vásárcsarnokban is az ázsia boltban. Máshol nem tudom kapható-e.

Hozzávalók: 4 fő részére:

• 400 gr spagetti
• 400 gr konyhakész tintahal felkarikázva
• tintahal tinta
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• 3 db paradicsom
• 2 ek olívaolaj
• só, bors

Elkészítése:
1. A fohagymát és a hagymát apróra vágjuk, majd olajon megpirítjuk.
2. Hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot és a halat és megpároljuk a halat.
3. Időközben a spagettit forró sós vízben megfőzzük.
4. A paradicsomos tintahalas szószhoz adjuk a tintahal tintát, sózzuk, borsozzuk, összeforraljuk és a spagettivel tálaljuk. A tetejére parmezán sajtot szórunk.

Elkészítési idő: 30 perc

Mákos (guba) panna cotta

Most bizonyára sokan felszisszennek az elnevezésen: mákos guba? Panna cotta? És valóban, valahol mindkettő egy kicsit. Ízvilágban mákos guba, de a krém panna cotta... szerintem ideális páros, kíváló pohárdesszert. Nálunk ez (még mindig) a karácsonyi menü része volt. Hogy honnan jött az ötlet? Egyszer bevillant, hogy ez így vajon milyen lehet? Jó lett! Egyetlen szépséghibája, hogy a mák lesüllyedt a pohár aljára, de talán így még dizájnosabb lett !

 

Hozzávalók kb 10 db 1,5 dl-es pohárhoz:

• 8 dl tejszín
• 4 dl tej (zsíros, lehetőség szerint 3,5%-os)
• 20 dkg cukor
• 2 vanília rúd kikapart belseje
• 10 dkg mák
• 7 lap zselatin
• 6 szelet pirított kalács

Elkészítése:

1. A kalácsokat 1x1cm-es kockákra vágjuk és elosztjuk a poharakban.

2. A zselatinlapot beáztatjuk hideg vízben.

3. A tejszínt, a tejet a cukorral, a vaníliával és a mákkal felfőzzük, majd belekeverjük a zselatint.

4. Hagyjuk kicsit hűlni, és ráöntjük a kalácsdarabokra.

Mivel leül a tejszín aljára, így ügyelni kell, hogy a mákot egyenlő arányban oszlassuk szét a poharakban. A poharakban a kalács felemelkedik a tejszín tetejére, ezzel nincs semmi gond, nyomkodjuk kicsit meg, amíg beszívja magába a folyadékot.

Hagyjuk kihűlni, de kb. 30 perccel tálalás előtt vegyük ki a hűtőből és szobahőmérsékleten hagyjuk picit melegedni.

Tejszínhabbal tálaljuk.

Elkészítési idő: 20 perc

 

 

 

Füstölt lazactatár

Ez a lazactatár is a karácsonyi menü része volt, gyakorlatilag 10 perc alatt elkészíthető igen elegáns, extra előétel. A lényeg, hogy nagyon friss lazacot használjunk hozzá. Én általában a Metro-ban szoktam a halat venni, nagyon friss, Karácsonykor megtudtam, hogy szinte minden hajnalban friss árut kapnak. Árban is egész baráti a piaci viszonyokhoz képet, a választék pedig nagyon széles.

Visszatérve a lazactatárra...arra gondoltam, hogy kicsit feldobom egy füstölt lazacdarabbal az egészet. Szintén a Metroban lehet kapni melegen füstölt fűszeres lazac darabot, és nem csalódtam, nagyon jól feldobta az amúgy is finom lazactatárt.

Hozzávalók:

• 100 gr nyers friss lazac, nyúzott, filé
• 100 gr melegen füstölt lazac darab, megnyúzva
• 1 ek aprított koriander
• citrom vagy lime

Elkészítése:
1. Mindkét lazac darabot daraboljuk fel nagyon apró kockákra. Elvileg a kicsi kockákra vágás a legjobb, de én időhiány miatt aprítót használtam. Sózni, fűszerezni nem szükséges a füstölt darab miatt.
2. A lazactatárt keverjük össze pár csepp citrommal és a korianderlevelekkel, majd formázzunk belőle golyókat és tálalókanálon pirítóssal tálaljuk.

Elkészítési idő: 15 perc

Gasztro&Design - Kakaó a lakásunkban

A mai csokis poszthoz illően "kakaó színezetű" tippeket ad a Kedvenc Otthon blog szerzője a Gasztro&Design rovatunk keretében. Érdemes bekukkantani hozzá : ITT.


A fotó a Kedvenc Otthon blog oldalról való



Bonbonok, csokik, tapasztalatok

Már 2009-ben is készítettem különböző bonbonokat, így nem volt kérdés 2010-ben sem maradhat ki a házi ajándékok sorából. Nehezen fogtam hozzá, eléggé megcsúsztam a dolgaimmal a nyavalyás torokfájós, magas lázas gyerekbetegség miatt. Miután rendeződött Tami egészsége, egyik hétvégi napon Miki megkapta a gyerkőcöt én pedig előástam a rengeteg tábla csokit és egyéb kelléket. Már most jelzem a nap végére a csoki illatától is rosszul voltam, napokig nem is bírtam enni belőle, de megérte, nagyon szép és finom ajándékok készültek.

Első körben táblás csoki készült, a ChocoMe csokik ötlete nyomán. Közel nem olyan szépek, és valószínűleg közel nem olyan különlegesek lettek, de házi készítésben egészen meg voltam elégedve velük.
Nem egy bonyolult dolog az egész, hisz nem kell hozzá más, mint csoki, egy szilikon sütőlap, csokiolvasztó (lábas ás bele egy mély tál) illetve ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor kell még egy márványlap és egy hőmérő a temperáláshoz. Sajnos a temperálással nem sikerül mély barátságot kötnöm, inkább most még csak idegesítjük egymást, és nem hagy nyugodni, hogy ez nekem nem sikerül tökéletesen. Igaz nincs hőmérőm, lehet ez a baj. Ti hogy temperáltok?

A temperálás során (nem ismerem a kémiai mechanizmusokat) úgy tudom, úgy alakul a csokoládéban lévő kakaóvaj szerkezete, hogy miután újra megdermed a csoki ismét fényessé, ropannóssá válik, nem fehéredik ki, nem mattul be. Ami még fontos, hogy a csokit tárolni 18 fokon ideális. A hőmérsékletingadozást pedig egyáltalán nem viseli jó. Hűtőbe tesszük, majd kivesszük... az így kicsapódó víz miatt szemcsés lesz a felülete, megnedvesedik a csoki. Én például az ablakpárkányon tartottam, ott egy-két fokkal mindig hűvősebb van, mint a lakás többi pontján.

TEMPERÁLÁS:
A csokit nagyon apróra kell törni és vízgőz felett megolvasztani. A csokinak 40-45 fokosnak kell lennie. Általában a temperálás egy könnyebb formája, ha a felhasználandó csokinak csak a felét olvasztjuk fel, majd a gőzről levéve, beleforgatjuk a maradékot és addig kevergetjük, még fel nem olvad. Ilyenkorra általában visszahül a csoki a megfelelő hőmérsékletre. Ez kb. 27-28 fok. A bevonót ezután ismét fel kell melegíteni arra a hőmérsékletre, ami az ideális a feldolgozáshoz. Ez csokinként elétrő. Az étcsokinál ez általában 32-33 fok, a tejcsokinál 31-32 fok, a fehércsokinál pedig 30-31 fok. Látjátok, ehhez kellene a hőmérő...
(forrás: Pralinék és bonbonok / Holló és Társa kiadó)

TÁBLÁS CSOKIK
Nálam a következő kombinációk készültek :
- rózsaborsos, ánizsos tejcsoki
- matcha teás, vörösáfonyás fehér csoki
- narancsos, robbanócukrokás étcsoki
- zizis fehércsoki
- vegyes magvas (mogyoró, pekándió, dió, mandula) tejcsoki és fehércsoki


Minden esetben 300 gr csokoládét olvasztottam, majd tepmeráltam. Ez egy normál méretű szilikon sütőlapra volt elegendő.  Miután elérte a csoki a megfelelő feldolgozási hőmérsékletet elterítettem a szilikon lapon és megszórtam a feltétekkel. Hagytam megszilárdulni, majd darabokra törtem, hűvős helyen tároltam.

BONBONOK
A bonbonok készítéséhez szilikon bonbonformákat használtam. A temperált csokit beletöltöttem, majd fejre fordítottam (így kifolyt a csoki, de a forma oldalán ott maradt). Hagytam megdermedni. Eközben elkészítettem a tölteléket, ami ha kihűlt belekerült a bonbonhüvelyekbe, temperált csokival befedtem és ismét hagytam dermedni. Miután tökéletesen megszilárdultak kinyomkodtam a formából. Ezt is hűvős helyen kell tárolni. Nekem két bonbonformához 200 gr csokira volt szükségem.

Töltelékek:
- ánizsos csipkebogyólekvár ( 2-3 ek lekvárhoz 2 tk ánizst kell keverni, felmelegíteni és főzni pár percig)
- kókuszos krém (100 gr kókusztejport cukorszirupban kell elkeverni. Épp annyiban amitől krémszerű masszát kapunk)
- borsos málna (málnalekvárba őrölt fekete borsot kevertem - az öltetért hála a Kistücsöknekés Angélának, ott ettünk fenomenális borsos málna fagyit)
- rumos meggy (asztalt meggyet rumban kell áztatni 1 napig, ezt kell beletenni a bonbonba)


PRALINÉK
Ezek a legegyszerűbbek, itt nem kell temperálni :) Egy adag pralinéhoz általában 300gr csokira, 50 gr vajra, 50-100 ml tejszínre (vagy egyéb folyadékra) van szükség. Ezenkívül a golyókat bele kell forgatni valamibe.

A következő kombinációkat készítettem:

Sárfányos fehércsokis praliné (natúr, nem lett beleforgatva semmibe) - a fenti mennyiségeket használtam (100ml tejszínt). A csokit megolvasztottam. Közben a tejszínt felmelegítettem és kb 20 szál (egy zacskó kotányi) sáfrányt hagytam kiázni benne. Ezt követően a vajjal együtt belekevertem a tejszínt a csokiba, addig melegítettem, még a vaj felolvadt és a csokival homogén masszát kaptam. Hagytam kihülni, golyókat formáztam és hűvös helyen tároltam fogyasztásig.

Roibos teás, citromos fehércsokis praliné (teás procukorba lett forgatva)- ugyanúgy jártam el, mint a sáfrányosnál, csak 50ml tejszínben hagytam kiázni 3 filter roibos teát, és 50 ml citromlét is a csokihoz kevertem. Miután elkészültek a golyók tealevelekkel összetört porcukorba forgattam.
Málnás étcsokis praliné (kakaóbabtöretbe forgatva) - a felolvasztott csokihoz csupán 40 ml tejszínt kevertem, vajat és legalább 3 evőkanálnyi málnalekvárt. Melegítve elkevertem, kihűtöttem és golyókat formázta. Ezeket kakaóbabtöretbe forgattam.

Baileys-es tejcsoki praliné (porcukorba forgatva) - Ebbe nem került tejszín, helyette Baileys-t tettem a csokihoz. Természetesen itt is tettem bele vajat. Miután golyókat formáztam porcukorba fogattam.

Tavalyi slágerek:
Narancsos fehér csoki praliné
Limoncellos-s praliné

Rasam - lencse, tamarind és társai + egy desszert kép nélkül

Az indiai konyha valahol mindig is a szivem csücske volt és lesz, még akkor is, ha viszonylag ritkán főzök ilyet. Most, hogy belegondolok a tavalyi év úgy telt el, hogy nem voltunk indiai étteremben. Nagy hiba, idén ezt a problémát orvosolni kell. Van több indiai szakácskönyvem is, írtó jó ételek vannak benne. Igaz én a chili használatban mértékletességre törekszem, de azért nagyjából produkálhatóak az indiai autentikus ízek otthon is. Tény, valódi indiait még nem ettem, mert nem voltam Indiában, de voltunk nagyon jó indiai étteremekben, ahol hiszem, hogy valódi hagyományos ételeket kaphatunk.

Az évet valahogy nem a hagyományos kolbászos lencselevessel indított, ennek oka, elég prózai, elfelejetettem a lencsét beáztatni, sőt igen későn fogtam hozzá az ebédkésztéshez és már nagyon éhesek voltunk, így az áztatás hiánya miatti hosszabb főzési idő sem fért bele az időbe. Lencse pedig kell... van vöröslencse, ami nagyon gyorsan elkészül. Sosem készítettem még vöröslencse levest. Nagy hiba ez is.... írtó finom! Ráadásul használhattam hozzá tamarindpasztát, ami már elég régóta várja sorsát a hűtőben. Tamarind?? Sokan most biztos kérdőn néztek...

A tamarinddal a Szakácsok könyvében találkoztam első alkalommal, ott fagyi készült belőle. Ez egy trópusi gyümölcs, Afrikában, Indiában őshonos. Örökzöld fa, melynek barna hüvelytermését hasznosíthatjuk, pépes, krémes, savanyú gyümölcshúsa van. Van ugyan édes tamarind is, de én most a kesernyés, fekete-barnás változattal foglalkozok. Maga a termés 10 fokon tárolva hosszú hetekig eláll, a kemény héj megvédi a belső puha húst, így nagy eséllyel szép példányokhoz juthatunk itthon is. Én eddig az Ázsiai boltban találkoztam vele a Nagycsarnokban és a Culinarisban is láttam, úgy rémlik. Amit én vettem, az nem maga a gyümölcs, hanem egy paszta, ami egy koncentrátum, háromszoros "hígítás" szükséges belőle. Mivel kissé kesernyés, savanyú gyümölcs, ezért nem csak édességekben, hanem sós ételekhez is kiváló, minden a megfelelő párosításon múlik. Több nemzet konyhája használja. Az indiaiban curry-kben, levesekben, chutney-ban szerepel. Mexikóban rágcsálnivalóként is fogyasztják, aszalva, szárítva, vagy italokban, esetleg jégkrém formában. Egyiptomban savanyú, hideg hűsítő italként hasznosítják. Kenyában juice készül belőle, Nigériában reggeli sütemény egyik alkotóeleme. Indonéziában, Szingapúrban, Malajziában halakat ízesítenek vele. Az én konyhámban pedig egy tipikus indiai levesbe került. (forrás: wikipedia)

Rasam (indiai vöröslencse leves)

A rasam egy dél-indiai leves, hagyományosan tamarind juice-ból, fűszerekből, paradicsomból és vörös lencséből készítették, mára már több tradícionális recept is ismert, ami régiónként eltérő.  Rizzsel is fogyasztják, igaz ez esetben már kevésbé leves formában. A név eredete: a rasam szó tamil (indiai lakosok, tamilok nyelve) nyelven, azt jelenti : juice, ami utal a tamarind-paradicsom juice-ra, mint ősi, lefgfőbb alkotóelemre.

Hozzávalók 4-5 adaghoz:

• 1 evőkanál olaj
• 1 teáskanál mustármag
• 5 piros chili paprika (én kihagytam)
• 1 evőkanál szárított curry levél
• 2 evőkanál zúzott fokhagyma
• 1 evőkanál őrölt kurkuma
• 100 gr megmosott vörös lencse
• 2-3paradicsom, vagy 1 evőkanál paradicsompaszta
• 3-4 szem fekete bors
• 100 gr tamarind hús (vagy 2 tesákanál tamarindpaszta)
• só

Elkészítése:
1. A mustármagot az olajon pirítsuk meg, majd adjuk hozzá a fokhagymát. 1-2 percig pirítjuk. Ezt követően belekerülhet a chili, a curry levél, a kurkuma, a paradicsom, a tamarind.
2. Adjuk hozzá a lencsét és öntsük fel 1 liter vízzel (én marha alaplevet adtam hozzá), forraljuk fel, sózzuk és kis lángon kb 20-25 perc alatt készre főzzük.
3. Én összeturmixoltam, isteni finom lett!

Elkészítési idő: 30 perc


Forrás: Indiai konyha - Gabo kiadó


+ egy desszert: Kókusztejes ananászos köles

Az indiai leves mellé kellett valami édesség is, ami Tamit is felvillanyozza, és az év első napján még szerencsét is hozhat. A köles hasonlóan a lencséhez gazdagságot hozhat, ezért én most biztosra mentem, lencsét is, kölest is ettünk, rajtunk már nem múlik :) Ez egy saját költemény, így nem nevezném indiainak, sem egyéb országbelinek, de azt gondolom exzotikus mivolta miatt kiválóan passzolt az indiai előételhez.

Hozzávalók 4-5 adaghoz:

• 4 dl kókusztej
• 1 csésze köles
• 1 evőkanál cukor
• 1/2 rúd vanília kikapart magjai
• 1 tisztított, felkockázott ananász

Elkészítése:
1. A kölest megmossuk és a kókusztejben a cukorral és vaníliával együtt megfőzzük. Szükség esetén öntünk még rá vizet. A lényeg, hogy egy krémes sűrű köleskását kapjunk.
2. Az ananászt belekeverjük és még melegen tálaljuk.

Elkészítési idő: 20 perc

Az ünnepek hangulata

Tudom, Karácsony már rég elmúlt, lassan de biztosan beindul az új év, talán elkezdjük várni már a tavaszt is, legalábbis én nem bánnám, ha jövő héttől elkezdene felmelegedni az idő és egy hónap múlva mehetnénk a piacra a friss tavaszi zöldségekért.
Mindezektől függetlenül megszeretnék osztani veletek pár hangulat képet az ünnepekről, most töltögettem le a fényképezőgépről.

Ez az idei Karácsony nagyon fontos volt nekünk, hisz Tami első igazi Karácsonya volt ez. 2009-ben már rácsodálkozott ugyan a fényekre, de semmi több. Idén viszont valami csoda volt látni, ahogy örül, ahogy várja, ahogy félti a fát! Olyannyira félti, hogy sokszor éjjel felébred (így mi is), és le kell jönnünk megnézni meg van-e még. Ilyenkor megbeszéljük, hogy a fa alszik, reggel találkozunk vele, nem megy el. Egyelőre. Hogy meddig marad még meg nem tudom... soha nem szedtük le korán, volt, hogy még január közepén is állt, sőt ha emlékeim nem csalnak volt még január végi állapot is... szerintem idén sem fogjuk jövő hétvége előtt leszedni.  Had tartson ez a kis csoda neki minél tovább. Olyan fantasztikus, ahogy ott ál, az alig több, mint 22 hónapjával, nézi és mondogatja "fa, fa, fa, otty..."
Nálunk a Karácsony most már Tamiről szól, az ő boldogságáról. Ennél többet nem is kívánhat magának az ember, egészséget és ezt a csodát. A többi már csak egy extra és nagyon hálás vagyok, hogy megadatik, hogy ilyen Karácsonyt adhatunk neki.

Az ünneplés is ennek megfelelően alakult, svédasztalt kreáltam, így mindenki, akkor és azt evett, amit talált, amihez kedve volt. Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt az előkészület, mert totál lebetegedtem dec 23-ra, a drága csajszink pedig, mintha érezte volna, hogy van valami a levegőben, nem volt hajlandó aludni 23-án este, még este 10kor is terelgettük az ágyába, hogy nincs itt semmi látnivaló.... Miki hajnal 3-ig díszítette a fát, én kidőltem éjfélkor. Mégis olyan jó érzés volt az előkészület is.

BÚÉK! Mit hozott a 2010?

Talán még nem késő Boldog Új Évet kívánnom Nektek. Remélem idén is sok hasznosat találtok nálam és kiérdemlem, hogy látogattok :)

Köszönöm Nektek az elmúlt évet, rengeteg pozitív élmény ért a blog által. Számos fontos eseményen vagyok túl, így ha nem haragszotok ez a bejegyzés most a 2010-es év posztja, fotó nélkül, sok linkkel.

Az év jól indult, januárban ugyanis volt szerencsénk ellátogatni az Onyx étterembe, ahol tényleg nagyon-nagyon különleges élményben volt részünk. Igazi, profi, kifogástalan ételek, kiszolgálás, hangulat, nekünk nagyon bejött. Remélem ők lesznek a következők, akik csillagot kapnak, én nagyon szurkolok nekik!

Februárban megrendezték a Hagyomány és Evolúció verseny döntőjét, ami nyitott volt a nagyközönség számára is, mi pedig rá tudtuk bízni Tamit a mamájára, így el tudtunk menni és részesei lehettünk az eseménynek.

Márciusban Nemisbékának köszönhetően süthettem a Segítsüti kampányban, ami a koraszülöttek támogatása miatt nagyon közel állt a szívemhez.

Áprilisban megszerveztem egy ételfotó kiállítást, Ízek és Színek néven Renivel, Nikivel és Erikával, aminek minden pillanatát élveztem az első ötlettől egészen az utolsó mozzanatig. Nagy megtiszteltetés, hogy a megnyitó beszédet Bakcsy Árpád, az ételfotózás egyik guruja és Baracskay Angéla mondta. Angéla, aki sokak számára a Mesterszakács sorozatból ismerős ( "celeb" ?  :) egy végtelen kedves lány, számomra abszolút nem az a személyiség, amit a főzőműsorban bemutattak. Azóta pedig hihetetlen desszert csodákat produkál, úgyhogy érdemes látogatni a blogját, amire fel-fel kerül egy-egy műremek. (zárójelben megsúgom, hogy főztünk együtt még Karácsony előtt és akkor is készített egy olyan mákos tányérdesszertet, hogy ha rá gondolok is megéhezem. Mellesleg idén, remélhetőleg még januárban, sőt, akár a jövő hét végén fel is kerül majd az erről készült videó, Férjuram, már dolgozik az ügyön :)

Májusban bejutottam a Czifray főzés amatőr fordulójába, neves zsűrinek főzhettem, sok kedves emberrel megismerkedhettem. Hangulatvideó ITT.

Júniusban nyaraltunk, ugyan nem egy igazán gasztroélvezetekben gazdag helyen, de néhány élménnyel gazdagodtunk e téren is. Hangulatvideo ITT.

A július gasztro témában igen sűrű volt: Kovács Lázár fotópályázatán sikerült nyernünk grill témában, ebben a hónapban volt egy éves a blogom, voltunk a Rosinante fogadóban FINOmÁNIA hétvégén (videó itt), és  a HVG Goldenblog versenyén sikerült a 7. helyet megcsípnem több száz nevezett blogból.

Augusztusban is voltak élmények, jártunk a Kistücsökben (videó) és a Harrer cukrászdában (videó). Imádtuk. A Kistücsökben a STEAK valami fenomenális, a Harreréknél pedig a csokikóstoló a kihagyhatatlan.

Szeptemberben a Makifood főzősikolában voltam késtechnikai órán, rájöttem van mit gyakorolnom és talán ez az, ami nekem soha nem fog menni... :), írtó jó sütiket vettünk a Zazzi cukrászdában Solymáron, Miki pedig Strasbourgban forgatott egy eskövőn, ami előhozott bennem régi emlékeket életem első repülős útjáról és elzászi gasztro élményeimről.

Hopsz, októberben csak 9 posztom volt.... ekkor kezdtem meg újra a munkát a Blue-ban. Meg is látszódott... Tami is volt beteg.... felejtős hónap gasztro téren.

A november már jobbnak ígérkezett, ugyanis ebben a hónapban kaptuk meg Lázártól a fotópályázati nyereményünket. Az Arcade Bisztróban voltunk. Kiváló, zseniális hely!! Voltunk a Villa Bagatelle-ben is, amivel csak egy gond van, mégpedig, hogy nem a lakhelyünktől 5 percnyi sétára található. Próbafőzhettem Segal Viktor receptjeiből, amiért egy szakácskönyv járt jutalmul. Írtó jó könyv, imádom!

December, azonkívül, hogy a Karácsonyi készülődés hónapja, két dolog miatt is fontos volt: az egyik, hogy Bereznay Tamással készítettünk egy klippet és a másik, hogy Maki Stevenson készített el nekünk egy vega gőzgombócot. Amiről pedig még nem tudtok sokat, csak apró részleteket, hogy két receptvideót is felvettünk egy közös főzés keretében Angélával. A hús volt az én posztom.... Bélszín készült, mégpedig Wellington. A rettegett kedvencem.

Ami pedig nem hónapra bontható, de mégis óriás meglepetés nekünk, hogy a dobos torta videó már majdnem 8300 megtekintést tudhat magáénak.

Most, hogy így végig néztem a 2010-es évet, tényleg sokat kaptam a blogtól, egy olyan hobbit, amiben önmagam lehetek, amiben kiélhetem magam, ami kikapcsol a legnehezebb napokon is, egy olyan hobbit, amitől ugyan néha lehet falra mászik a család (pl. Miki kedvenc hagymás lepényét max évente egyszer sütöm meg, mert az már uncsi :), de alapjában véve mindenki hasznára válik, egészségesebben étkezünk, odafigyelünk a minőségi részletekre. Tami még ebből nem profitál annyit, mert ha rajta múlna, akkor csak tejbegrízt és húslevest enne, és nagyjából ezeket is eszi kis túlzással, de bízom benne, hogy jövő ilyenkor már másabb lesz a helyzet.

Ez a poszt a múlté volt, a 2010-es évé, az pedig hogy mit hoz a jövő, a 2011, még nekem is titok. Ötletek vannak, tervek is vannak. Recepthegyek, fotóhegyek is vannak a gépemen, már csak két gyorsgépelő kéz kellene és legalább 4-5 óra, hogy vagy 10 posztot megírjak, ami most a fejemben van :)

Úgyhogy hajrá, köszönöm még egyszer hogy olvastok, olvassatok idén is, ha valami nem tetszik vagy valamire kíváncsiak lennétek, amiről szívesen olvasnátok stb osszátok meg velem bátran.

Ha pedig még nem vagytok, akkor legyetek rajongók a Facebook oldalon, mert érdemes... :) Ott lesznek játékok, ez biztos és sokszor olyan hasznos infókat, recepteket is felteszek oda, amik itt a blogon nem jelennek meg.

BUÉK még egyszer!!!