Törökös-arabos terülj-terülj asztalkám

Még el vagyok maradva az isztambuli poszttal, de annyi, de annyi kép készült, hogy nehéz kiválogatni. Mit hagyjak ki? Minden olyan jó volt! Egyszerűen beleszerelmesedtem a török ételekbe. Tudtam, hogy ez lesz, hisz az arabos ételeket is imádom. A képen látható három előétel és desszert tökéletes reggelinek is, előre elkészíthető, így mondjuk egy vasárnap reggel ideális ébresztője lehet teával vagy narancslével, esetleg ha luxus reggelit szeretnénk, akkor gránátalmalével. Sajnos itthon a gránátalma luxus, mert ami szép nagy az horror áron kapható és még az is lutri, hogy milyen a belseje. Isztambulban olyan volt a gránátalma, amilyet eddig még nem is láttam, szinte csak mag volt benne. Másfél - két gránátalmából kijött egy pohárnyi lé. Csupa C vitamin bomba.

Visszatérve az előételekre. Az egyik valójában egy autentikus libanoni étel, de a törökök is eszik, ez a tabbouleh. A lényege, hogy a paradicsomot, uborkát, újhagymát bulgurral és rengeteg zöldfűszerrel keverik, majd megöntözik egy kis citromlével.

A másik egy itthoni improvizáció, nem igazi török eredetű recept, de az ízvilág abszolút belepasszol ebbe a körbe: sült paprika és padlizsánkrém. A törökök rengeteg padlizsánt és sült paprikát fogyasztanak, krémnek vagy éppen bulgurral vagy egyéb mással megtöltve.

A harmadik a csípős paradicsomkrém, amihez fontos a megfelelő paradicsompüré és paradicsom beszerzése. Lehet lédúsabb változatot is használni, de igazán finom akkor lesz, ha inkább húsos, jó érett paradicsomból készül és a paradicsompüré is megfelelően sürű, szinte krém.

A desszert pedig a már korábban posztolt joghurttorta. Ez is ideális reggelinek, könnyű, édes csábítás.

Tabbouleh

Hozzávalók:

• nagy adag petrezselyemzöld (kb 200 gr)
• egy adag menta (kb 50 gr)
• 100 gr bulgur
• 2 citrom leve
• 300 gr paradicsom kockára vágva (0,5 cm x 0,5cm)
• 6 újhagyma felkarikázva
• fél kígyóuborka felkockázva
• 5 evőkanál olívaolaj

Elkészítése:
1. A bulgurt főzzük meg a leírás alapján (kétszeres vízben kell kb 20 perc alatt puhára párolni. A vizet fel fogja szívni), majd hűtsük le.
2. Adjuk hozzá a többi hozzávalót, öntsük rá a citromlevet és az olívaolajat, szórjuk meg frissen örölt borssal.

Sült paprika-padlizsán krém

Hozzávalók:

• 1 zöld kaliforniai paprika
• 1 nagy padlizsán
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál aprított petrezselyem
• só, bors
• 3 evőkanál görög/török joghurt ( ha nem kapunk akkor fele-fele arányban tejföl és joghurt keveréke, "szentségtörés", de így is finom lesz és sajnos ritkán és kevés helyen lehet török/görög joghurtot kapni)

Elkészítése:
1. A felkockázott padlizsánt és a félbe vágott paprikát (magház nélkül) 200 fokos sütőben süssük puhára (kb. 30 perc). A fokhagymát az utolsó 10 percben adjuk hozzá.
2. Mixerben pépesítsük össze, majd adjunk hozzá sót, joghurtot és petrezselymet a legvégén pedig frissen őrölt borsot. Hűtőben hagyjuk összeérni az ízeket minimum 2-3 órát.

Csípős paradicsomkrém/saláta

Hozzávalók:

• 3 érett, húsos paradicsom felkockázva (0,5cm x 0,5 cm)
• 1 evőkanál sűrű paradicsompaszta
• só (ha nem sózott a paradicsompaszta)
• 1-2 chili paprika apróra vágva
• 1 csokor petrezselyem felaprítva
• 2 újhagyma felaprítva

Elkészítése:
Keverjük össze a hozzávalókat, adjunk hozzá pici olívaolajat és hűtőben 2-3 óráig hűtsük.
Alternatíva, hogy a hozzávalókat mixerben pépesre keverjük, így levesebb lesz a krém, de homogénebb, kevésbé saláta jellegű.

Ma indul a Segítsüti licit!

A licit megkezdődött!

Nagy izgalommal vártam ezt a mai napot! A süti már negyedik alkalommal segít. 2009-ben egy Nemisbéka nevű gasztroblogger létrehozott egy szuper kezdeményezést, anyák napja alkalmából gasztroblogger anyukák a sütijükkel segítettek egy anyaotthonnak a jobb körülmények megteremésében. Én 2010. tavaszán csatlakoztam a csapathoz, nagy örömömre szolgált, hogy koraszülött gyerekek támogatásában vehettem részt a sütimmel, hisz Tami is koraszülött volt.  2010-ben ősszel is megrendezésre került egy másik csapattal, így mindösszesen több, mint 6 millió forint gyűlt össze a lelkes támogatóknak köszönhetően.

Minden évben van valami új, idén újdonság, hogy a céges licitek külön lesznek kezelve illetve még több  Segítsüti logós tárgy lesz a licit lezártát követő napokban, melyek fixáraainak köszönhetően azok is részesei lehetnek az adományozásnak, akik a licitben kiestek.

Az idei támogatott a Down Egyesület! Részletekről a Segítsüti oldalán lehet olvasni!

Az én sütim nem újdonság, ellenben egy évtizedes hagyományokkal rendelkező torta, amit sajnos nanapság igen kevés helyen lehet abban a formában kapni, ahogy annak idején kitalálója megalkotta. Vékony piskótarétegekkel, igazi sürű kakaós vajkrémmel. Ez egy olyan torta, ami világhírű, hazánkat egyértelműen bármely külföldi összekapcsolja vele. Nem más ez, mint a Dobos torta!

Recept a videón! A képek pedig magukért beszélnek :) Licitre fel!!!

Budapest legfinomabb mogyorós csók és mézeskalács lelőhelye

Az amaretti keksz mindig is egy hiánycikk volt számomra. Szinte sehol nem találtam, ahol meg igen, ott sem olyat kaptam, mint amit régen, gyerekkoromban ettem. Lehet annak nem is amaretti keksz volt a neve, mert az mandulás, már nem emlékszem, de a lényeg, hogy volt egy mogyorós csók, aminek isteni íze volt. Ez eltünt, éppúgy, mint ahogy a joghurthabok is eltüntek és az az epres poharas jégkrém, amit mamámnál ettem sokszor, igazi eper ízzel, nem amolyan mű cucc volt, mint manapság.

Már kezdtem belenyugodni, hogy csak száraz, aromás amarettiket kaphatok, lehet meg kellen tanulnom sütni (ami nem nagy dolog tudom), egészen addig, még pár hónapja egy Apropó nevű étteremben ebédeltünk. Leparkoltunk, kiszálltunk és az az illat... igazi mézeskalács és frissen sült édesség illat lengedezett a levegőben. Egy pincéből jött, ahol egy kis mézeskalács üzem működik. Nem úgy néz ki, mint egy bolt, de mint kiderült itt is árulnak belőle. Vettünk persze és miután hazaértünk szinte az összeset megettük, annyira, de annyira finom volt! Erre vágytam, ezt kerestem mióta!

Múlt héten ismét arra jártunk, tudatosan oda mentünk, szerencsére nyitva voltak. Vettünk a már kipróbált mogyorós csókból, de most kiegészítettük kókuszcsókkal és diós sütivel. Ez utóbbi két diós csók összeragasztva házi sárgabaracklekvárral, ami szintén házi, egy idős néni készíti nekik. Ez egy veszélyes üzem, tényleg. Úgy kellet tartóztatni magunkat, hogy ne együk meg egyszere a fél kiló kókuszcsókot. Ááááá, most ismét megéheztem....

Azt hiszem az üzem neve: Pethes Zsolt mézeskalácsos üzem, vagy valami ilyesmi és az Apropó étterem mellett vannak, a Donáti utca 40-42 szám alatt. Ha valaki kipróbálja, írja meg nekem hogy ízlett!

Thomas Keller - Macaron

A macaron téma már nagyon régóta izgatja a fantáziám. Hatalmas misztikum övezi ezt az isteni finom és szépséges sütit. Elkészítése igazi tortúra, nem mindegy az arány, a tojásfehérje állottsága, a mandulaliszt finomsága és még a levegő páratartalma is befolyásolja a végső minőséget. A krém pedig, amit belekanalazunk szintén hatással van az élményre, mert bizony macaront enni élmény. Talán pont a sok misztikum és felhajtás miatt, ami övezi. Meg hát finom is, elég finom, úgyhogy könnyű függővé válni, a színei... jaja azok a gyönyörű élénk színek mindent visznek, engem ez kápráztatott el elsőként. Az első próbálkozásom nem is macaronnak indult, hanem egy régi magyar cukrászkönyvben találtam egy mandulás receptet, azt készítettem el, és lám váratlanul de tappancsos lett. Ezt követően úgy belelkesedtem, hogy még párszor megpróbálkoztam vele, de elég sok kudarcos kör után úgy döntöttem ez nem az én asztalom, nekem ehhez egy állandó örökmozgó mellett nincs türelmem és idegrendszerem. Több alkalommal is eltettem a kimaradt fehérjért, majd teljesen másra használtam fel, gyávaságból? Ki tudja! Két hete azonban 8 tojásfehérjém is kimaradt és a szekrényben két zacskó mandulaliszt lapult, várta sorsát, hátha egyszer mégis veszem a bátorságot és megpróbálom újra. Thomas Keller: Bouchon könyvében is van egy macaron recept. Tetszett, hogy nem bonyolítja túl, kicsit furcsának is találtam, hogy egy ilyen séf így készíti a macaront? No, de nem cukrász, úgyhogy ez még belefér. Miután megsütöttem a Vígszinházba a Down napra több mint 300 linzert, gondoltam mi ez nekem, belefér még pár darab macaron is, úgyhogy nekifogtam, optimistán, ez most sikerülni fog címszóval. A tojásfehérjék fele egy hete állt a hűtőben a másik fele pedig aznapi volt, de szobahőmérsékleten pihent majd hat órát. A kettőt összeöntöttem és mikróban 10 másodpercig melegítettem, úgy olvastam valahol ez jót tesz. Thomas Keller nem vetemedik ilyesmire, de ő nem is pihenteti a fehérjéket, egyetlen kikötése, hogy szobahőmérsékletű legyen. Szerinte a jó macaron titka a mérete. Próbálkozásaik során azt tapasztalták, hogy az ideális méret 3,5-7,5 cm átmérő között van. Ilyenkor nem lesz túl kemény és túl sok a kéreg, a belső pedig megfelelően lágy tud maradni. Állítólag régen a francia cukrászok nedves újságpapíron sütötték a macaronokat, hogy a tésztából elpárolgó nedvességet pótolják.Én maradtam a sütőpapírnál, amire egyforma köröket kell rajzolni, és abba kell belenyomni a macaron tésztát. Én bevallom, kanállal adagoltam, ami szentségtörés, de nekem jobban megy így, mint a habzsákkal.

Hozzávalók 4-5 tepsihez:

• 1,25 csésze szobahőmérsékletű tojásfehérje (8-9 tojásfehérje)
• 5 csésze mandulaliszt
• 5,75 csésze porcukor
• 2 evőkanál + egy teáskanál kristálycukor
• csipetnyi borkő vagy cseppnyi citromlé (én elhagytam)
• 2 rúd vanília magja

Elkészítése:
1. A mandulalisztet keverjük össze a porcukorral.
2. A tojásfehérjét habverővel verjük félig keményre, majd óvatosan adjuk hozzá a krisálycukrot, a borkőt és a vaníliát. Verjük addig amíg teljesen kemény nem lesz.
3. Adjuk hozzá óvatosan a mandulás keveréket és keverjük el. Egy lényegesen sűrűbb masszát kapunk, mint a többi macaron recept esetében.
4. Nyomózsákkal halmozzuk köröket a sütőpapírra. Ha tele van a tepsi emeljük fel és óvatosan ejtsük a munkalapra. Ez azért kell, hogy a massza kisimuljon. Hagyjuk állni 1-2 órát.
5. Melegítsük elő a sütőt 160 fokra és 10 perc alatt süssük meg a macaronokat.

Nekem mindnek kivétel nélkül volt talpa. ez nem tudom minek köszönhető, valószínű a tojás is sokat számít, de ez az adag tényleg jól sikerült. A teteje picit roppanós, a belseje, nagyon lágy, puha, tömény mandula lett.

A krém témában most nem leszek igazi gasztroblogger, ugyanis nem saját krémet tettem bele, hanem egy francia tonkababos kész csokikrémet és egy fehércsokikrémet, amit szintén készen vettem még régebben. Sajnos már nagyon késő volt mire elkészültem vele és nem volt se ötlet, se kedv krémet kreálni.

Ezt követően hűtőben tároltam és azt tapasztaltam, hogy hidegen is finom de kevésbé. Mikor szobahőmérsékletűre melegedett egyszerűen omlott a szájban a tészta, nagyon finom lett. Most már csak azon izgulok, hogy vajon a következő is így sikerül majd vagy ez most csak egy extra mázli volt és nem akart a sors cserbenhagyni annyi linzersütés után. Meglátjuk. Sajnos megint kimaradta hétvégén 4 tojásfehérje, így lehet ismét próbálkozás lesz a vége.

Menzakaja... vagy mégsem?

Ha azt mondom rántott tojásleves és túrós tészta, mi jut eszetekbe? Iskolai menza? Anya főztje? Borzalom vagy finomság? A túrós tésztát imádom. Gyerekként csak cukrosan voltam hajlandó megenni, manapság meg attól függ... így is, úgyis jó, de ha valahol finom szalonnát kapni, amiből a tepertő jó ropogós, akkor inkább a sós változatot preferálom. Bevallom a rántott leves témában nem vagyok jártas, életemben nem főztem még ezidáig, de a Magyar konyha februári száma meghozta a kedvem. Takarítós sietős hétvégi napon menza-menüvel készültem, kicsit másképp. Hiszem, hogy a hagyományos egyszerű ízeket is el lehet készíteni, úgy, hogy azok is megtalálják benne a szépséget, akiknek fontos a kinézet, tudnak ezek az ételek is ízélményt és látványélményt nyújtani és még órákig pepecselnünk sem kell vele.

Készítsük a túróstésztát lasagne tésztából, legjobb ha friss és nem szárított, a levest pedig töltsük cipóba a pirított kocka helyett, és tegyünk bele kevés tejfölt zöldfűszerrel.

RÁNTOTT LEVES

Hozzávalók:

• 1 evőkanál vaj vagy sertészsír
• 2 evőkanál liszt
• 1 kásévkanál piros fűszerpaprika
• 4 db tojás
• 1 kásékanál köménymag
• tányéronként egy tesákanál tejföl
• petrezselyem, snidling
• 2 db cipó (fejenként 1 db)

Elkészítés:
1. A vajat megolvasztjuk és a lisztet barnára pirítjuk benne. Ezt követően kerül bele a paprika, amit már csak egy picit kell pirítani, hogy nehogy keserű legyen.
2. Hozzáadunk kb 1 liter vizet, sózzuk, belekeverjük a köményt és hagyjuk felforrni, picit besürüsödni.
3. Két tojást enyhén felverünk és belecsurgatjuk a levesbe, tovább főzzük.
4. A maradék tojást óvatosan beleütjük az épp gyöngyöző levesbe és 1-2 percig főzzük, hogy még a belseje lágy maradjon. Figyelni kell, hogy alacsony hőfokon legyen, ne forrjon, mert akkor szétfő a tojás.
5. Két darab cipótnak a tetejét levágjuk, teletöljük levessel, a tetejére egy kis kanál tejfölt és zöldfűszert teszünk.

A leves nem két cipóhoz elegendő, mi a maradékot egyben főtt tojás nélkül a cipók megpirított tetejével együtt ettük meg.

TÚRÓS TÉSZTA
Erre nem igazán térnék ki, szerintem mindenki készített már hagyományos változatot. Ha mégsem kommentben jelezze nekem és leírom a receptet. Itt a különbség, annyi, hogy lasagne tészta van megfőzve és rétegelve elhelyezve a tányéron. Minden rétegben van tejföl és túró, a tepertő pedig csak a tetejére kerül. Én a kisült zsírral egy picit az egészet meglocsoltam és nagy szemű sóval megszórtam.

Segítsüti - Down világnap - Vígszinház

Hamarosan újra indul a Segítsüti licit, március 30-tól lehet licitálni a bloggerek sütijeire. Az összegyűjtött bevétellel idén a Down Egyesültet támogatjuk, akik fejlesztő eszközök beszerzésére fogják fordítani a felajánlott adományt. Ennek előfutára volt a hétvégi Down világnap alkalmából tartott rendezvényen megszervezett sütidekorálás, ahol volt szerencsém részt venni. Hatalmas és nagyon megérintő élmény volt látni, ahogy ezek a gyerekek élik az életüket, örülnek, alkotnak, koncentrálnak, látni a szüleik, testvéreik szeretetét, ahogy segítik őket, annak ellenére, hogy az életük meglehetősen nehezebb, mint az egészséges családoké. A program nyitott volt minden gyermek és családja számára, így a beteg gyerekek egészséges társaikkal is találkozhattak. Volt arcfestés, bohóc, lufifújás, legóverseny, rajzverseny, Halász Judit koncert és még sok más gyerekprogram. A sütidekorálásnak is hatalmas sikere volt. Többszáz mini cupcake, linzer készült, többféle színű cukormáz, lekvár, nutella, díszítőcukor, szivecske, kekszmassza állt rendelkezésre. A gyerekek fantáziája pedig határtalan... mi felnőttek már igen korlátozottak vagyunk, ugyanis felnőtt fantáziát megszégyenítően szuper sütik születtek. Íme a képes beszámoló. Még több fotót találtok a Facebook oldalamon.

Török joghurt torta (Yogurtlu Tatlisi)

The recipe can be found in the comment in English.

Nem tudok betelni a török ízekkel. Főleg, hogy vettem két nagyon jó szakácskönyvet, ami tele van a jobbnál jobb receptekkel, letehetetlen.

Lássuk mit is hoz a mai nap. Megint egy édesség, a múlt hétfői grillezésre készült! Jó hír, hogy ez nem hízlal. Nem vagyok dietetikus, nem tudom kiszámolni a kalóriákat, de ez a süti esküszöm nem hízlal. Alig van benne liszt, a cukor is minimalizálható, mézre cserélhető, a többi alkotóelem pedig joghurt és tojás. A végeredmény pedig olyan, hogy szerintem a fejadag egy komplett torta, mert az biztos, hogy csak komoly önuralommal lehet megállni egy szeletnél. 

Ami pedig az elkészítést illeti szerintem egy kisebb-nagyobb gyerkőc is el tudja készíteni, de akár a pasik is elkápráztathatják vele a kedvesüket. Nálunk is Miki készítette és roppant büszke volt magára, hogy ilyen isteni tortát sütött. Még a végén nyit egy pasi gasztroblogot.

A recept török. Forrása pedig Claudia Roden csodálatos Arabesque című könyve. Török, marokkói és libanoni receptekkel van tele, hiteles, kreatív és csak egy baj van vele: nem lehet kiválasztani, melyik receptet készítse el az ember, annyira jó mind.

Hozzávalók egy 23 cm-es piteformához:

• 4 nagy tojás szétválasztva
• 80 gr cukor
• 3 evőkanál liszt
• 400 gr török vagy görög joghurt
• 1 citrom reszelt héja és leve

Elkészítése:
1. A sütőt melegítsük elő 180 fokra légkeverésen.
2. A tojás sárgáját verjük fel a cukorral együtt, majd adjuk hozzá a lisztet, a joghurtot, a citrom héját és levét és keverjük el.
3. A tojásfehérjét verjük fel kemény habbá majd adjuk a joghurtos krémhez és keverjük össze.
4. Tapadásmentes formába öntjük és a sütőben 40-60 perc alatt készre sütjük. Az idő a süttől is függ, akkor jó, ha a teteje szépen kezd megbarnulni.

Melegen és hidegen is finom. Mi szobahőmérsékletű állapotban ettük, isteni volt.

Opcionálisan jár hozzá az eredeti recept szerint egy szirup, de én ezt nem készítettem el. Ha valakit érdekel azért itt leírom:
150 ml vizet, 250 gr cukrot, 1 evőkanál citromlevet és 1 narancs reszelt héját 5 percig kell forralni, majd kihűteni. Ezzel kell meglocsolni a süteményt.
Nekem ez már sok, ezért mi ezt nem ettük hozzá.

Mi inkább gránátalmát tettünk a szelet tetejére, nagyon jól passzol hozzá, még törökösebbé teszi a sütit. Érdemes kipróbálni.

Elkészítési idő: 15 perc + sütés

Sáfrányos tejberizs brulée leheletnyi rózsavízzel

Sikerült kiválogatnom az isztambuli fotókat, úgyhogy hamarosan a beszámoló is elkészül, csak az "picit" időigényesebb, mivel hasznos információkkal szeretnék szolgálni és élményben is bőven volt részünk. Azért, hogy ne maradjunk teljesen török hangulat és étel nélkül most egy nagyon finom törökös desszert következik, ami valójában két hagyományos édesség ötvözete. Az egyik a sütlac, vagyis sült tejberizs, utcai árusoknál is gyakran kapható Isztambulban, a másik a zerde, ami egy rizses puding, sáfránnyal színezve és ízesítve. Az eredeti recept elvileg nem tartalmaz rózsavizet, de amit mi kósoltunk abban volt és kifejezetten jót tett neki. E kettőt ötvöztem egy desszertbe. Miki volt a kivitelező, mert a hétfői grillezésen ő volt a desszertfelelős. Elég jól sikerült, úgyhogy kedden gyorsan még egyszer elkészítette. Nagyon bejött nekünk ez az ízvilág, minden nap tudnék ilyet enni. Sajnos fotó nem igazán készült, így csak fázis fotóval és lelkes közönséggel tudok szolgálni.

Hozzávalók 8 szufléformához:

• 1 csésze kerek szemű rizs (rizottó rizs)
• 3 csésze tej
• 1 csésze víz
• 2 evőkanál méz
• 1 bő evőkanálnyi rózsavíz
• 1 késhegynyi sáfrány (1 zacskó Kotányi)
• 4 tojás sárgája
• cukor a karamellizáláshoz

Elkészítése:
1. A rizsből, vízből, tejből, mézből, sáfrányból tejberizst készítünk, majd hozzáadjuk a rózsavizet. A sáfrányt mindenképp a főzés kezdetén kell a rizshez adni, mivel folyadékban oldódik ki az aromája.
2. A tojás sárgát kikeverjük. A kész tejberizst levesszük a főzőlapról és óvatosan belekeverjük a sárgát. Ezt követően visszahelyezzük a főzőlapra és a legalacsonyabb hőfokon pár percig főzzük. Nem szabad forrnia, mert kicsapódik, megsül a tojás.
3. A tejberizst formákba töltjük, kihűtjük.
4. Miután megdermedt és teljesen hideg lett, a tetejére curkot szórunk és szakácsfáklyával vékony karamellréteget készítünk. Érdemes két részletben készíteni, először kevesebb cukrot teszünk rá, majd miután az megbarnult, még egy réteggel ellátjuk. Fáklya hiányában grillsütőben is elkészíthető a roppanós réteg.

Akkor sikerült jól a desszert, ha finom, krémes a rizs, nincs szétfőve, amolyan rizottó állagú, a teteje pedig roppanós. A sárfány és a rózsavíz harmonikus párosítás, de vigyázni kell, hogy a rózsavíz mennyisége se túl kevés, se túl sok ne legyen.

Elkészítési idő: 40 perc + hűtés + karamell réteg (5 perc fáklyával, 10 perc grillben)

(Gaszto)élmények és programok

Mostanában elég kevés blogbejegyzés született, azok is inkább hírek voltak. Elnézést érte, eléggé összegyűltek a dolgok, volt gyerkőcbetegség, persze mellette munka, volt szabi is és utazás, majd ismét munka, egy kis tavaszolás grillezéssel, bográcsozással, ismét munka, majd én betegedtem le, közben munka, most Tami taknyos ismét... jó ez a körforgás.. :) jövő kedden ISO auditunk lesz, utána lesz egy kis szabadságom... úgyhogy remélem a csaj bírja és bölcsis marad, van cseppnyi házimunka elmaradásom is és szocializálódni sem árt néha, úgyhogy pótlok fontos találkákat, legalábbis ez a terv.  Dehát ember tervez Isten végez... meglátjuk. Tudom ezzel sokan így vagytok, ez nyugtat. Mindig amikor rápillantok az összegyűlt vasalnivalóra és a halom szennyesre, azzal nyugatatom magam, ez máshol is így van. Ugye így van? Mert én bizony mindig kergetem magam, bőszen, néha sikerül úgy összehoznom, hogy van két nap, amikor se szennyes, se vasalnivaló, de akkor nagyon jó voltam :) Ilyenkor lehet takarítani :) Jut eszembe, nem tud valaki ajánlani egy jó gipszkartonost? Van egy kevéske kartonozási munka, amit SOS el kellene végeztetnünk. Előre is köszönöm!

Visszatérve a gasztro részre. Igen bőven volt gasztro témában is élmény, szerencsére. Volt az Onyx élmény, amiről már írtam, és azóta még boldogabb vagyok, mert megkapták az első csillagukat. Bővebben a honlapjukon lehet erről olvasni és a Világevő blogon. Számomra ez tényleg nagy öröm, talán elfogultság miatt is, de leginkább azért, mert magyar séf páros érte ezt el, magyar hagyományos ételekkel, és nem mondom, hogy magyar alapanyokkal, de dolgoznak azon, hogy minél több alkotóelem hazai legyen. Sajnos ez a pont az, amiről nem ők tehetnek, ha a magyar piacon nem lehet minden nap ugyanazt a minőséget megkapni, akkor egy ilyen színvonalú étterem kénytelen máshova nyúlni. Azt azonban tudom, hogy vannak olyan elemek, amiben sikerült nekik megfelelő magyar beszállítót szerezni és ezt pártolják. Úgyhogy nekem ez a csillag abszolút magyar siker! Csak gratulálni tudok hozzá.

Nem csillagos, de éppoly kellemes éttermi élmény, csak más nézőpontból nézve: a Pastrami. Gyerekbarát helyben nálam most ők az elsők. Sokáig a Vakvarjú vitte a pálmát, de étel minőségben nekem most a Pastrami megelőzte őket. Nem nagyon, de egy picit igen. Ami nagyon szimpi ebben a helyben, hogy ugyan nincs gyereksarok, de vannak játékok. Rengeteg játék! Odaviheted az asztalhoz és ott tudnak a gyerekek játszani. Ok, mondhatjuk, hogy így akár vihetünk is magunkkal játékot, azzal is tud játszani, de a legtöbb gyerek nem játszik hosszan a hozott játékkal, mert az saját, azt ismeri, az nem újdonság, ellenben egy étteremben rengeteg érdekes dolog van, ami a játékánál sokkal inkább izgatja a fantáziáját, ez pedig ahhoz vezet, hogy a szülő nem tud enni . Szerencsére, nálunk Tami nem ilyen, egész sokáig el van és ebédel, de egy idő után nála is eljön a mehetnék. Ilyenkor jó a Pastramiban található kismillió játék. A gyerekbarát jelző a mosdókat is megilleti, pelenkázó, fellépő a kézmosóhoz, pelenka, popsitörlő mind megtalálhatóak. Ami pedig nekem kifejezetten tetszett, hogy a szappan adagoló mellett kézkrém adagoló is található. Ilyennel nem sok helyen találkoztam. Az ételek pedig nagyon finomak voltak. Mondhatjuk, hogy ár/érték arányban is jó hely.

Ha már belelendültem a gyerekbarát helyekbe, a Vakvarjúba szoktunk vizsonylag többet járni, mivel a belvárosban van (vagyis van máshol is, de mi ezt preferáljuk). Van egy gyereksarok, ami hétköznap is és hétvégén is működik, annyi különbséggel, hogy hétköznap a szülő felügyeli a gyerekét, hétvégén viszont van dada, ami nem elhanyagolható egy nyugis vasárnapi ebédhez. Az ételek itt is jók, bár most legutóbb nem voltunk elájulva. Eddig azonban mindig finomakat ettünk, úgyhogy azt mondom, biztos csak rossz napjuk volt :)

Mindkét hely egyébként a leírásomban természetesen a mi szemszögünkből van nézve, tehát 2 éves gyerekkel felfegyverkezve :) azt gondolom a Pastrami nagyobb gyerekekkel is jó lehet, a Vakvarjú gyereksarka szerintem max 5 éves korig partyképes.

Az elmúlt hetek gasztroélményeihez tartozik Isztambul, ami egy külön posztot érdemel, gyűjtöm az energiát, hogy megírjam, mert azt sem tudom, hol kezdjem...előljáróban annyit, hogy igen felkészülten érkeztünk és 2,5 nap alatt akartuk végigenni, amit végig kell... elég nehéz volt, mert folyton ettünk és így is sok dolog kimaradt. Imádtuk, visszavágyunk, annak ellenére, hogy szép városnak nem nevezném.

Élmény és gasztro egyaránt, hogy végre talán beköszönt a tavasz. Most ebben a pillanatban ugyan szakad az eső, de ez ne tévesszen meg senkit. A múlt hétvégi meleg és a kibújó medvehagyma már mind a tavaszt jelzik. Nálunk a hagymás növényeken kívül kibújtak a zöldhagymák és a rebarbara is feléledt. Remélem hamarosan magokat is vethetünk, kiültethetem a fűszernövényeimet a régiek pedig zsenge hajtásokat hoznak majd. Már nagyon várom! Nagyon, nagyon, nagyon. Ilyen hosszú tél már rég volt, vagy csak én nem emlékszem rá, mert most jobban megviselt, de már nagyon utáltam.

A hosszú hétvégén grilleztünk és borgácsoztunk is. Wow, nehéz kezdet volt, de a vége jól alakult. Hétfőre terveztük a grillt, reggel pedig borult égre, esőcsepergésre ébredtünk. Jól összeszidtam az időjárást és az összes időjóst, akik napos időt ígértek, majd 11 körül kisütött a nap. Ugyan háromkor ebédeltünk és az összes vendéget kiéheztettem, de megérte, igazi török terülj-terülj asztalkámat varázsoltunk.
Kedden anyukámék voltak nálunk és apa szarvast főzött borgácsban. Szerintem ezt nem is részletezem tekintettel arra, hogy szerdán lebetegedtem és nem ehettem meg a maradékot, azóta is hiányát érzem. Brutál jó lett. Sok hagyma, pici vörösbor... füst... hmm. Ja és ha már a bornál járunk, nagyon finom borokat is ittunk. A Heimann pincészetet erőteljesen ajánlom kipróbálásra, majd függőség csillapítására, mert bizony azzá lehet válni könnyen.

Huh, jó hosszúra sikerültem és recept megint nincs. Most már kövezzetek meg...de ki kellett adnom magamból ezt a rengeteg élményt : ) A receptek pótlása is következik, miután túlestem a vasárnapi Segítsüti akción a Vígszinházban. Részletekről itt olvashattok. Gyertek. A Segítsüti licit egyébként márc 30-án indul, készüljetek, nagyon szuper lesz és ismét nemes célt támogat!  A Vígszinház után benézhettek a WAMP-ra, amin ismét lesz gasztro szekció és Macaron day lesz a Zazzi cukrászdában. Tehát aki teheti, tud egy jó kis gasztronapot tartani :)

Katalán gyöngytyúk

Franciaország déli részén a katalán konyhaművészet az egyik jellemző. Ez az egyik legrégebbi a világon. Az első szakácskönyv is a katalán konyháról szólt, a 14. században jelent meg El Libre de Sent Sovi címen. Ételeikben az arab, a latin, a gall és germán hatás egyaránt érvényesül, keverednek az ízek és alapanyagok, köszönhető mindez a tengeri hajózásnak, mely lehetővé tette, hogy a különböző fűszerek keveredjenek az eredeti alapanyagok ízeivel. Ettől függetlenül meglepően egyszerű konyha, szezonális alapanyagokra és eredeti ízekre helyezi a hangsúlyt, mégis igen kreatív, valójában bármilyen alapanyagot összeházasítanak. Nem ijednek meg a tenger gyümölcsét a hússal vegyíteni , a halat csigával a fokhagymát pedig mandulával.

Az alábbi recept ugyan nem ennyire extravagáns, mégis különleges a citrom savasságának és a fokhagyma aromájának köszönhetően. Elsőre meglepődtem mennyire sok kell belőle, féltem, milyen lesz, de senkit ne rémisszen meg a mennyiség, ez így finom!

Hozzávalók 2-3 fő részére:

• 1 gyöngytyúk (kb 1-1,5 kg)
• 8 vékony szelet bacon
• 30 gerezd fokhagyma (kb 4 fej)
• 3 db citrom
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 dl borjú vagy marhahúsleves
• só, bors

Elkészítése:
1. A gyöngytyúkot betekerjük a szalonna szeletekbe és egy magasabb falú serpenyőben minden oldalát átpirítjuk. Ezt követően feledve pici vízzel együtt pároljuk.
2. A fokhagymát megpucoljuk, kettévágjuk, majd forrásban lévő vízben pár percig blansírozzuk.
3. A citromokat meghámozzuk, kettőt négybe vágunk, a harmadikat pedig szeletekre. Ezt is blansírozzuk, leszűrve a fokhagymával együtt félretesszük.
4. Amikor megpuhult a gyöngytyúk, kivesszük, a pecsenyelevet pedig felöntjük a húslevessel és a borral, majd felére forraljuk (kb 10 perc).
5. Leszűrjük és hozzáadjuk a citromot, a fokhagymát, összeforraljuk, sózzuk, borsozzuk és a húsra halmozzuk.
Ideális köret a rizs vagy főtt burgonya.

Elkészítési idő: 60-90 perc

Forrás: Francia Kulinária

Segal Viktor és a Gourmand World Cookbook Award

Korábban már írtam Segal Viktor könyvéről, számomra nagyon sok új ízkombinációt felvonultató mű, a receptek finomak, könnyen elkészíthetőek és nagyon különlegesek. Úgy látszik ezt a szakma is így gondolta ugyanis nagyon neves díjat zsebelhetett be a könyv múlt héten Párizsban. Óriási gratuláció a szerzőnek és a kiadójának! :)

Íme itt a hivatalos sajtóközlemény:

"A rangos nemzetközi Gourmand World Cookbook Award megmérettetésen idén is díjakat nyertek a Boook Kiadó könyvei. Bereznay Tamás: Süteményeskönyv c. kötete egy, míg Segal Viktor: Színek és ízek c. könyve három díjjal gazdagabban tért haza. A világ legfontosabb szakácskönyv-versenyén több díjat is nyertek a Boook Kiadó kötetei. Bereznay Tamás Süteményeskönyv c. kötete elnyerte a “Best Chef Cookbook in Hungary” elismerést, míg Segal Viktor: Színek és ízek c. könyve a “Best Cookbook of the Year in Hungary”, valamint a “Best Cookbook Design for the Public in Hungary” kategória nyertese lett. Segal Viktor könyve ezen felül elnyerte a “Best Cookbook Eastern Europe” kategória második helyét, ezzel pedig a legmagasabb helyezést, amit magyar kötet valaha elért a világ legrangosabb szakácskönyv-versenyén. A Gourmand World Cookbook Award versenyére idén 154 országból küldtek be szakácskönyveket a kiadók. Hazánkat több kiadó is képviselte, közülük a Boook Kiadó nyerte el a legtöbb díjat és a legmagasabb helyezést (a “Best Cookbook Eastern Europe” kategória első helyét a Larousse Encyclopedia of Gastronomy oroszországi, bővített kiadása nyerte el).

Háttérinformáció
A Boook Kiadó 2008 óta jelentet meg szakácskönyveket. A portfólióban jelenleg Bereznay Tamás Mai magyar konyha, Süteményeskönyv és Németország ízei c. kötetei mellett Segal Viktor: Színek és ízek c. könyve szerepel, de 2011-ben további címek megjelentetését tervezi a Kiadó. A Kiadónak nem ez az első szakmai elismerése: 2009-ben a Gourmand World Cookbook Award-on Bereznay Tamás Mai magyar konyha című kötete a “Best Chef Book in Hungary” címet nyerte el, Baráth Dávidot, a Boook Kiadó művészeti vezetőjét pedig az Aranyrajzszög Kulturális Díjával jutalmazták 2009-ben, ugyanezért a kötetért.
A World Cookbook Award 1995 óta rangsorolja a szakácskönyveket. A világszerte évente megjelenő, mintegy 26.000 címből közel 8000 könyvet neveztek idén, ebből szakmai zsűri választja ki az országonkénti legjobbakat, majd az abszolút kategóriagyőzteseket, illetve a “világ legjobb szakácskönyvét”. A nyerteseket márciusban hirdeti ki a szervezet, a Paris Cookbook Fair könyvvásáron. "

Az én XXX. születésnapom!

Itt a blogon még nem esett szó róla, de a napokban lettem 30 éves és ennek kapcsán gasztroprogrammal készült Miki. Aki járt Facebook-on tudja mi is volt ez, láthatta a fotókat, aki nem, de teheti, menjen fel, mert ott sokkal több kép szerepel, mint itt praktikus okok miatt, oda egyszerűbb feltölteni :)

Az egész úgy indult, hogy kb. két hete nagy örömködve bejelentette a drága, hogy megvan a szülinapi programom és milyen jó lesz, és hogy fogok neki örülni stb, stb, stb. Tudjátok, mézesmadzag, én meg had' izguljak és legyek kíváncsi. Visszakaptam, én is mindig ezt csinálom ;) Szerencsére elég sok munka jutott az elmúlt két hétre, Tami is beteg volt, úgyhogy volt mi elterelje a figyelmem a meglepiről és a szülinapomról. Az utóbbi napokban viszont már tényleg egészen kíváncsi voltam. Kedden negyed 7-kor elindultunk, majd a belváros parkolási mizéria után pici késéssel megérkeztünk a Vörösmarty térre. "Mondtam én, hogy az Onyxba megyünk!" - vágom rá, kicsit bizonytalanul... hisz azt mondta, olyan dolog lesz ez, amiben még semki másnak nem volt része... az Onyxba meg ugyebár sokan járnak, jártak már. És igen, tényleg az Onyxba mentünk, csak épp a konyhájába, ahol egy gyönyörű terített asztal várt bennünket a sokkoló és egy brutál nagy sütőberendezés előtt. Persze köpni nyelni nem tudtam, még puszit is elfelejettem neki adni a meglepetésért cserébe, annak ellenére, hogy egy aprócsak pillanatig az elmúlt napok találgatásai során eszembe ötlött, hogy leszervezte volna nekem, hogy az Onyx konyháján együnk?? Vicces, de még fel is mentem a honlapjukra, mert tudtam átépítették, és megnéztem, hogy indítottak-e egy chef asztala szolgáltatást? De nem találtam semmit, úgyhogy erről le is tettem gyorsan. Nem hiába, tudtam én már 7 éve is hogy minket egymásnak teremtettek :) Kitalálja a gondolataimat, vagy csak jól ismer? :) Végülis mindegy, a végeredmény a lényeg. Ez tényleg egy nagy vágyam volt! Nem a vacsora, hanem hogy ott legyünk a konyhán, a tálalásokat végignézzem, lássam, hogy működnek. Az pedig, hogy miért az Onyx? Itt volt az első csúcsgasztronómiai élményünk, azóta nem is voltunk máshol, itt sem sokat, hisz ez volt a harmadik alkalom. Nekem ez a tökéletes hely ebben a kategóriában. Szeretem a kialakítását, hozzám ez a belsőépítészet közel áll. A lakásunk nem ilyen, de van csiszolt üvegből készült  "szexi" lámpánk és ha lett volna rá hely barokk mintás tapéta is került volna ide-oda. A konyhám csempéje is virágmintás, de csak finoman, elegánsan, úgy ahogy kell.  Egy szó mint száz nekem a belső is eladja a helyet, de természetesen az ételek még inkább. Az első alkalom során megkérdeztük bemehetünk-e a konyhára, és nagyon kedvesek voltak, végigvezettek minket ott, ahol egyébként vendég nem annyira járhat. Úgyhogy szimpátia volt első látásra és kóstolásra. Nem tudom valaha eljutunk-e vagy, hogy mikor jutunk el másik csúcs étterembe kóstoló menüt enni, mert ez tényleg csak különleges alkalom lehet, nem épp pénztárcakímélő a dolog. De majd szeretnénk, bár én elfogult vagyok és nem hiszem, hogy ennél jobbat fogunk enni. Más stílusút lehet, de jobbat biztosan nem.

Visszatérve a szülinapra, ott álltam az asztalnál és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, körülnézzek vagy leüljek vagy mi legyen? Megíttunk egy pohárka pezsgőt, túljutottunk az amuse bouche fogáson, amit szinte mellettünk tálaltak, úgyhogy vettem a bátorságot és kérdezősködtem kicsit, mi, hogyan készül.

Nagy izgalmunkban még az isteni kenyereket is elfelejtettük megkóstolni az üdvözlő falatka előtt, úgyhogy a sorrend borult, de megérte. Ezek a kenyerek és a vaj, a mangalicakrém, amit mellé adtak, huh, nagyon nagy kár lett volna ezt kihagynunk. Volt egy érdekesség is, ami egy nagyon eredeti ötleten alapszik és első blikkre ugyan meglepő, de nagyon finom: leveles tésztába tekert véreshurka! Szenzációs!

Még mielőtt belemennék az ételek részleteibe, fotóiba, el kell mondjam az Onyx és gondolom a többi ilyen étterem is hihetetlen pontosággal működik. Az a precizitás, fegyelem, amit ott van...nem egy Gordon Ramsey konyha, üvöltéssel, szidalmakkal (bár mi kifogtunk egy csendes napot :) Itt mindenki tudja mi a feladata, nekem úgy tűnt mintha szavak nélkül értenék egymást. Persze bizonyára ők is visszafogták magukat, de az, hogy szinte szó és utasítás nélkül tudták mit kell tenni, nem egy estére tanulták ezt be, az biztos. A tálalást mindig Szullo Szabina és Széll Tamás végzi, a többiek pedig a kezük alá dolgoznak.

A kedvencem az volt, ahogy a vákuumozott alapanyagokat tárolják és ahogy elő vannak készülve az esti tálalásokra: kis porciókban hűtőfiókokban sorakoznak a húsok a vákuumfóliában, mellette másik fiókban a kockára vágott vaj. A desszerteknél is minden külön, előkészítve.

Annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal milyen fontos az alapanyag minősége, mégis arconcsap az igazság egy ilyen konyhán. Nem mondom, hogy egyszerűek az ételek, mert nem azok, de szerintem a bonyolultság nem az elkészítésükben és az alapanyagokban van, hanem abban, ahogy ki vannak találva, ahogy megálmodták magát az étel koncepcióját az ízek harmóniáját és a tálalást. Az elkészítésük során megmarad az egyes alapanyoknak az íze, nincsenek túlfűszereve. Most, hogy így leírtam el is gondolkodtam, hogy vajon milyen fűszereket használnak? Ezt nem is figyeltem. Amit tudok, hogy több féle olajjal ízesítenek, olyanokkal amelyeknek minőségükből adódóan már eleve aromájuk van, a szójaszósz is szerepel a fűszerek listáján, a bors, a só és rengeteg csíra, ami ugyan nem fűszer, de mégis az, mert az ételnek ad egyféle egyéniséget. Egy-egy fogásban mind íz kiérezhető, mégis egy egységet alkot. A húsok... jaj istenem... én húspárti vagyok, semmi pénzért nem mondanék le egy jó steakről! Na de itt, itt a húsok olyan omlósak és puhák, hogy a képzeletet felülmúlja, szinte krémszerűek. Bizonyára a többi csúcs étteremben is ilyen, de ez a kategória nem hasonlítható össze a bolti marha hússal. Azt mondanám, ha a bolti marha hús (bélszín, hátszín), mondjuk 5 pontot érnek, akkor ez 500-at. Az Onxyban Angus marhát használnak, Ausztriából szerzik be. A Metro-ban már láttam vákuumcsomagolva argentín angus marha bélszín szeleteket, borsos áron, de lehet érdemes próbálkozni. Hm, ezek után nem tudom elképzelni a wagyu marha milyen lehet, ez ugyanis a legdrágább és legfinomabb marhahús.

Mindketten más menüt ettünk, néha belekóstoltam a Mikiébe is, de nem célszerű, mert a menük úgy vannak kialakítva, hogy egymás után passzoljanak az ízek. Ennek ellenére mi a menü felénél cseréltünk, de így is teljes volt az élmény! :)

Magyar evolúció menü :Bárány leves karajjal, nyelvvel zöldbab pürével és tárkony levegővel
Kecskesajttal töltött derelye sült paprikamártással és petrezselyem olajjal
Tanyasi csirkekolbász kacsamájjal, savanyú káposztahabbal, habart tojással és kandírozott szalonnával Őzgerinc mézes – birsalmás sütőtök pürével és tökmagos nudlival
Somlói XXI. század

Prestige menü Pirított Szent Jakab kagyló csicsóka krémlevessel, gesztenye pralinével és pecorino habbal
Homár risotto ropogós zöld spárgával
Házi nyúlfilé, balzsamecettel marinált lencse salátával és cékla krémmel
Konfitált marha stefánia libamáj szeletekkel és bélszín szelet füstölt burgonya pürével
Csokoládé Tainori csokoládé torta Gesztenyés – tejcsokoládés milles feuilles Citromfüves fehércsokoládé, morello cseresznyepürével Tonhal variáció Tatár korianderrel ízesítve, fűszeres borsban forgatott rózsaszín érme, ázsia majonézzel és füstölt szeletek rebarbara chutney-val

Nekem az őzgerinc volt az egyik kedvencem, ehhez a köret tökmagos nudli volt és mézes sütőtökpüré. A másik isteni étel a csicsókakrémleves volt Szent Jakab kagylóval. Ez utóbbi szinte krémszerű volt...

A főétel előtt kaptunk egy zöldalma sorbet-t ami enyhén savanykás volt, pont jól belepasszolt a menübe. A desszert előtt pedig volt egy elődesszert, ami kókuszos fehércsokikrém volt, rajta rumzselé és lime granita (jégkása). Wow.....

A desszertek is isteniek voltak. Tényleg minden nagyon ízlett.

DE további leírás helyett beszéljenek a képek, az ételekről, a hangulatról:

Zárásként: hatalmas élmény volt, nagyon nagyon szuper szülinapi ajándék! Felejthetetlen emlék!