Vigyázz, kész, főzz! - 44. forduló

Nagyon megtisztelő, hogy Reni nekem adta át a VKF stafétát, igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Első körben arra gondoltam milyen nehéz lesz a témát kitalálni, hisz már rengeteg dolog körbe lett járva, ráadásul a legutóbbi jeges forduló fel is tette a pontot az i-re. Majd egyszer egyik bevásárlókörutam alkalmával megvilágosodtam, alig vártam, hogy hazaérjek és megnézzem a téma, ami eszembe jutott, vajon szabad-e még. És igen! Úgy láttam ilyen megközelítésben még nem volt kiírás, így én feldobnám a labdát, remélem sokan éltek a lehetőséggel és megosztjátok a tapasztalatokat és recepteket.

Az utóbbi időben sok helyen az egészséges táplálkozás került előtérbe, többen igyekeznek a számukra legmegfelelőbb diétával, vagy étkezési szokások kialakításával egészségesebbé tenni éltemódjukat. Én személy szerint azt az elvet vallom, hogy mindent lehet enni, ami nem "fertőzött" mesterséges aromákkal és ízfokozókkal, megfelelő változatosságot követve. Sajnos a legtöbb késztermék tartalmaz ilyen mesterséges anyagokat és felesleges oda nem illő cukrokat, amik az elhízás legfőbb okozói lehetnek. Legutóbbi vásárlásom alkalmával kíváncsiságból megnéztem egy ismert szakács által reklámozott húsleves zselé összetevőit és az első három hozzávalóban a víz, a só és az ízfokozók szerepeltek. Majd volt még benne némi tyúkzsír és zöldségkivonat is azt hiszem, de erre már nem annyira figyeltem. Ugyanez a reklámokban emlegetett ízvarázs delikát, amit úgy állítanak be, mint szuper szárított zöldségek keverékét, de valójában csak 8% körüli szárított zöldség van benne... Tudom a bloggerek nem használnak ilyet, de sok olvasó lehet még nem ismeri az alternatívákat, így jónak tartanám, ha ezeket össze tudnánk itt gyűjteni és egy olyan recepthalmaz alakulna ki, ami alternatívát ad ezek kiváltására.

A mostani VKF-re épp ezért olyan recepteket várok, amivel helyettesíthetőek a felvágottak, az előre elkészített kenyérre valók, az ízfokózókkal, felesleges cukrokkal ellátott müzlik, fűszerkeverékek, chipsek, kekszek, bolti túrót alig látott krémtúrók és még sok más. 

A mottó: számoljunk le a késztermékekkel! Talán még anyagilag is jobban járunk ;)

A recepteket szeptember 1-én  tegyétek közzé a blogotokon és a linkjét küldjétek el nekem az alacartekulinaria@gmail.com email címre.

Akinek nincs blogja de szeretne részt venni,  a receptet küldje el nekem. Fontos, hogy mivel nem tudom az összes gasztroblogot végig nézni, és nem szeretném ha kimaradna valaki,  így csak annak a receptjét tudom beleírni az összefoglalásba, akik elküldik a linket vagy magát a receptet fotóval. Köszönöm!

Remélem érdekes a téma és beindul a fantáziátok! Várom a sok-sok linket és receptet! :)

Észak-Olaszország 1. - Veneto (Velence, Vicenza, Bassano del Grappa)

Végre elkezdem az olasz beszámolót. Nem ígérem, hogy pikk-pakk egymás után felkerül minden, de előbb utóbb mindenre sor kerül. Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk nyár elején, hogy három hetet tölthettünk Észak Olaszország legszebb régiójában, a tavak környékén. Kedves gyerekkori barátnőm és egy másik baráti pár is ott él,  így volt hol lakni, volt kit meglátogatni. Timi kislánya közel Tamival egykorú, úgyhogy pár nap a csajok szórakoztatásával telt. Imádtam őket, egyszerűen hihetetlen mennyire hasonlítanak egymásra, mennyire csajok és mennyira nagy csajok, pedig alig múltak két évesek. Róluk lesz egy külön poszt sok képpel, mert megédemlik, annyira fantasztikusak együtt. Timi pedig istenieket főzött, az is egy külön poszt lesz.

Na, de kezdem a legelején. Autóval mentünk, így mivel több, mint ezer km volt az út,  két napot vett igénybe. Egy köztes állomáson, a Vicenza közelében lévő Rosa városában álltunk meg két éjszakára. Ez a táv Tamival is abszolút könnyen kivitelezhető volt, még egy Kistücsök megállóval megspékelve is. Ez a rész a Veneto tartományhoz tartozik. Gasztronómiai szempontból egy igen sokrétű területről van szó, bővelkedik specialitásokban. A velencei és a venetói konyha ugyan egy tartományba esnek mégis merőben eltérő képet mutatnak, ez is adja a terület sokszínűségét. Sok a közös vonás, de a tengerparton leginkább halakat fogyasztanak (érthető módon) még a tengertől távolabb a tök, a spárga, a zöldségek a dominánsak, halat alig szolgálnak fel, helyette inkább hús és kolbász kerül az asztalokra. A terület legfőbb városai: Velence, Vicenza, Verona, Padova, Bassano del Grappa. Mi, ahogy már melítettem Vicenza-hoz voltunk közel, Rosa-ban, a La Dolfinella agroturizmusban szálltunk meg. A szállás jó volt, de a reggeliben csalódtunk, mert nem voltak házi készítésű sonkák, sajtok, kenyerek, annak ellenére, hogy így hirdették. Egyébként egy kellemes, hangulatos, szép szállás, tiszta, nagy méretű szobákkal.

A fenti városok közül Velence nagy szerelmem, most itt azonban nem jártunk, mert korábban volt szerencsénk kétszer is eltölteni itt jó pár napot. Ennek ellenére íme néhány szép fotó, ezeket pár éve készítettük. Ételek terén, ami nagyon tipikus volt és ugyan már más terület konyhájában is láttam, a fekete spagetti volt:  ez nem más, mint egy paradicsomos, tintahaltintával színezett, tintahal darabokat tartalmazó isteni finom tésztaétel. Velence másik jellegzetessége a Baccala mantecato, azaz tőkehal püré. A szárított beáztatott tőkehalat megfőzik, szálkamentesítik, pürésítik olívaolajjal, fokhagymával és petrezselyemmel ízesítik és langyosan polentával tálalják.

Vicenza Velencénél  kisebb, stílusban teljesen más, de nagyon hangulato kisváros, kedves belvárossal üzletekkel, éttermekkel. Mivel elég rossz időnk volt ezért csak végig szaladtunk rajta és fotó sem készült. Épp leszakadni készült az ég, úgyhogy úgy döntöttünk inkább szedjük a lábunkat. Igen, igen, az első hetünk mondhatni elég ősziesre sikeredett.

Vicenza nevéhez fűzödik a "tőkehal vicenzai módra". A szárított tőkehalat beáztatják, majd megsütik, fokhagymával, szardallafilével, szerecsendióval ízesítik. Mi olyan pizzát ettünk, amin a feltét volt a baccala ezen változata, alatta fokhagymás alap volt, ami nagyon jó kiegészítette a halat.

Bassano del Grappa, a grappa őshazája. Ki gondolta volna?!  Igazán tetszett, szinte minden méteren volt egy üzlet ahol grappát árultak. Ez lényegében törkölypálinka. A szőlősgazdák a sajtolásból megmaradt szőlőmaradékből pálinkát főztek, hogy az se menjen kárba. Parasztpálinkának is nevezték még az 1500-as években. Napjainkban már sokkal nemesebb ital, becsült pálinka lett, a jó minőségnek ára is van. Természetesen vannak nagyüzemi előállítású pálinkák, olcsóbban, de ezek meg sem közelítik a hagyományos eljárással készült italokat. Érlelési időtől függően van fiatal pálinka (ezt nem érlelik), amit 8-10 fokosan kell fogyasztani és vannak a korosabb változatok (egy évig érlelik, ebből fél évet tölgyfahordóban, ettől barnásabb színű), melyek fogyasztási hőmérséklete már 16-18 fok. Bassano nevéhez fűzödik a DOC minősítésű fehér spárga,  fesztivál is van a tiszteletére. Leggyakrabban megpárolva szardellamártással és főtt tojással tálalják. A mártáshoz a szardallafilét, kapribogyót, olívaolajat és a tojássárgát összekeverik, majd beleteszik a kockára vágott tojássárgát is és ezt adják a spárgához.

A terület jellegzetes étele még a rizibizi, ami teljesen más, mint, amit mi itthon ismerünk. Nagyon hasonló a rizottóhoz, alaplében kerül elkészítésre a rizs, pirított füstölt szalonnával, parmezánnal tálalják. A tartományban polenta nélkül nincs élet, ez a mezőgazdaságban is látszik, szinte mindenhol kukoricaföldek vannak. Én még életemben ennyi kukoricát nem láttam. Rengeteg salátafélét fogyasztanak, ami nekem kiváltképp tetszett az a sült radicchio.

Borok. Merthogy erről is kell beszélni. A terület királya az Amarone, az ára is királyi, 35 euro alatt nem igazán láttunk. Azt kell tudni róla, hogy az olaszok egyik lesúlyosabb bora, alkoholtartalma elérheti a 16 százalékot is. A szőlőszemeket a szüret után szellős helyen két három hónapig aszalják, amitől a leve koncentrálttá válik. Egy másik finomság a soave, ami egy fehérbor, Verona keleti részéről. Aperitif lehet kagyló mellé például. Ezt kóstoltuk, nem kagyló mellé, de ennek ellenére finom volt. A prosecco-t is meg kell említsem, mert nekem nagyon bejött. Ez nem márka, ez csupán a pezsgő fehérbor neve. Semmi extra, igazán jellegtelen, de mégis finom, könnyű bor. A jellegtelenség itt erény. Előállítása során az alapbort még egyszer megerjesztik nagy nyomású tárolókban. Fontos a nyomás és a tárolási idő, mert ha ez nem megfelelő, akkor nem habzó, hanem csak gyöngyöző (frizzante) nevet kaphatja. A habzó változat jóval drágább, de minőségben a különbség kevésbé észrevehető- állítólag, ezt nem teszteltük.

A városok után egy kis kitérő: nagyon fontos, hogy északon is van szieszta. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha délután kettő óráig nem ebédeltél meg, akkor nagy eséllyel este fél nyolcig főtt kaját nem eszel, maximum szendvicseket, az éttermek ugyanis bezárnak és csak hét után nyitnak. Nem csak az éttermek zárnak be, hanem minden. A kávézók, üzletek már három, négy óra magasságában kinyitnak, de az éttermek, hacsak nem tipikus turista helyek, zárva maradnak.

Ugyan nem a régióhoz tartozik, de nagyon a határon van, Asiago. Ez a település azért fontos, mert egy  nagyon finom sajtot készítenek itt, az Asiago sajtot. Maga a város is kedves, hangulatos, kellemes kávézóval, ahol 1 (!) euroért ittunk tejes kávét. Elsősorban azért jöttünk ide, mert úgy olvastam, hogy van egy központi hely, ahol a sajtokat meg lehet kóstolni és ahol lehet vásárolni, ahol elmondják hogy is készül. Sajnos erről lemaradtunk, mert ugyan megtaláltuk de épp szieszta volt. A várost nem tudtuk tüzetesen bejárni mert leszakadt az ég és kicsit meg is áztunk. Tami életében előszőr ázott meg (volt esőkabát, de kapott egy kis vizet), azóta ha csak egy csepp eső is esik, máris kiabál az esernyőért.

Eltelt az erre a régióra szánt idő, tovább megyünk, irány a Lago Maggiore, de előtte még állunk egy helyen és eszünk egy igazán jót!

Folyt. köv...

Ez+Az / eltünésem oka

Mielőtt belefognék az olasz beszámolóba és újabb receptekbe néhány egyéb információt szeretnék Veletek megosztani. Ugyan nem blogoltam elég sokáig, de azért főztem, lekvárokat, finom ebédeket, jártunk itt -ott, értek pozitív és negatív élmények, benyomások, írás tekintetében viszont kivettem egy kis szabit, nem jött az ihlet meg az időt másra fordítottam. A Csaj Mamázott, Mamázik folyamatosan, bölcsiszünet lévén, én pedig igyekszem bepótolni mindazt, amit vele nem lehet munka mellett megoldani. Például elkezdtem tornázni. Ezt nyílván lehet mellette is, de nekem eddig nem ment, most viszont megpróbálom úgy belepasszírozni az időmbe, hogy nincs itthon és majd, ha újra régi lesz minden, akkor is rákényszerülök. Ugyanis nagyon jó érzés! Elkezdeni baromi nehéz, de most, hogy már járok majd három hete, érzem a hatást, jobb a közérzetem, frissebb vagyok. Úgyhogy hajrá! Aki esetleg ilyenen töri a fejét, tényleg fogjon bele.

Ez azonban csak egy kis kitérő volt, most inkább az elmúlt hetek gaszto tapasztalatait osztanám meg Veletek. Ha nektek is van ezekről a helyekről véleményetek, légyszi osszátok meg a kommentekben. Köszönöm!

1. Sonkás boltja, Gödöllő
A fény utcai piacon és Gödöllőn van üzletük. A felvágottak, sonkák nagyon finomak, a kolbászok is zseniálisak, olasz, spanyol származásúak többségében. A gödöllői üzletben rengeteg sajt is van, amelyek ár tekintetében is elég széles skálán mozognak. A grillkolbászuk saját fejlesztés, nem kell semmi extrára gondolni, egyszerűen csak finom. Ez pedig nem utolsó szempont és sajnos ritka, mint a fehér holló. 1700 forint kilója. A debreceni és a lecsókolbász szintén nagyon jó, nem mócsingos, nem zsíros, igazi húst is látott. A rozmaringos pulykamell nálunk kedvenc, nem az agyon pácolt, tartósítószerezett, zselatinos felvágott. A sonkákat hajszálvákonyra vágják, úgy csomagolják ahogy kell, szépen fóliákra téve a szeleteket. Ezek mellett igazi sókülönlegességek is kaphatóak, házi tej, jó minőségű vajak, olajok, balzsamecetek, de még halszósz is szerepel a választékban. Ez nem reklám, de szeretném ha megmaradna, nem mindegy, hogy Pestre kell járnom vagy csak Gödöllőre és jelenleg még vadásszák a vevőket. Egyre többen betérnek, de még nem elegen.

2. Drop shop Bp
Borbár. Nagyon jó borbár. Legalábbis nekem bejött. A fröccs is jó. A kiszolgálás picit lassú volt, ezen lehetne mit javítani, illetve snack sem jár a bor mellé, mint péládul az olaszoknál, de a bor választék csillagos ötös. Az árak elfogadhatóak, a borbolt árak pedig teljesen versenyképesek. A sonkatál nagyon jó minőségű sonkákat tartalmazott, az ára ennek megfelelően alakult (2000 huf felett volt, már nem emlékszem pontosan). Van kiülős része is, ami nem túl nagy, de kellemes időben nagyon hangulatos.

3. Papírtigris Bp
Imádom a thai - távol keleti kaját. Lenne több vietnámi és thai poszt is a blogon, ha lenne rá nagyobb fogadókészség, dehát nem szeretheti mindenki ezeket az ízeket. Úgy tapasztaltam, hogy ezek a receptek a többségnek nem nagyon jönnek be. Ennek ellenére előbb utóbb felteszek párat, hátha valakit mégis érdekel a téma. Addig pedig egy étterem: a Papírtigris, ami nem tudom honnan kapta a nevét, de vicces, nekem tetszik. Angélával most már mondhatjuk rendszeresen kipróbálunk ilyen helyeket. Mindketten szeretjük az egzotikus ízeket. Ezelőtt indiait ettünk, most meg ez a thai volt soron. Véletlen egybeesés, hogy a bonuszbrigádnak pont volt kuponja ide, úgyhogy dupla siker! Amit ettünk mind nagyon finom volt, bőséges adagokat adtak. A limonádé viszont felejthető... nagyon is. Van ételházhozszállításuk is. Én azóta már rendeltem is tőlük a munkahelyemre. Alig 30-40 perc alatt kihozták az ebédet. Hátrány, hogy bizonyos kerületekben 200 forint a szállítás költsége, de megérhető.

4. Ibolya Espressó Bp., a Ferenciek terénél
Facebookon már megbeszéltük, hogy itt isteni limonádé kapható. Miután elhagytuk Angélával a Papírtigrist, elfelejtettünk fagyit venni, ellenben beültünk egy útbaeső helyre egy fröccsre, ami végül limonádé lett. Nagyon-nagyon finom limonádé. Epres és málnás, mindkettő igazi gyümölcsből. Vagy ha nem igazi volt, akkor nagyon jó utánzat :) A hely hangulata inkább söröző jellegű, de a kiülős rész  jó volt. Szerettük.

5. Montenegroi Gurman, Bp
Még annó a Top Gasztronómia kiadvány hozta meg a kedvem ehhez a helyhez, de valahogy mindig máshol kötöttünk ki. Most végre eljutottunk. Első blikkre kicsit csalódás volt, mert a fotók alapján kicsit nagyobb helynek képzeltem, nem pedig egy klasszikus törökös jellegű gyorskajáldának. Ami jó jelnek tünt, hogy nem voltak kész ételek, csak saláták sorakoztak az üvegpult mögött. Az étlapot látva már egész izgalomba jöttünk és gyorsan ki meg is rendeltünk egy kétszemélyes grill tálat. Az ára 3000 huf alatt volt, pontosan már nem emlékszem. Amikor kihozták már tudtuk, hogy jó helyen járunk, korrekt adag, finom, frissen sült húsok, saláták. Megérte.

6. Gelarto Rosa fagyizó, Bp
A hely, ahol a fagyinak rózsaformája van. Tényleg! Az fagyi minősége is jó volt, az adag ugyan elég kicsi és az ára elég magas, de a rózsa látványért egyszert mindenképp megéri. A levendulás vanília levendula rajongóknak kötelező! Sajnos weblapot nem találtam hozzájuk, csak a Facebook oldalukat, azt ITT megtaláljátok. A hely a Bazilikánál van. Egyéb érdekesség, hogy nyírfacukros fagyit is készítenek.

7.  Duna Csárda, Göd
Amikor lakást kerestünk, Gödön is körbenéztünk és egész véletlen találtunk rá erre a halsütödére. Legalábbis én csak arra emlékeztem, hogy nagyon finom halat ettünk és nagyon kellemes környéken voltunk. A napokban eszembe jutott meg kellene ezt keresni, hisz amióta kiköltüztünk a városból még nem jártunk erre. Kisebb körbe-körbe autózás után vágre megtaláltuk, a kezdeti eső helyett a nap is kisütött, a hely pedig semmit nem változott, sőt talán még hangulatosabb lett a szememben. Van egy kisebb játszótér, így Tami is élvezte a programot. Természetesen halat vettünk, elvitelre. Egy hekket, egy fogast és egy pisztrángot. A hekk és a fogas a szokásos rántott bundában volt, a pisztráng pedig paprikás lisztben volt megforgatva és megsütve. Nekünk nagyon bejött, szerintem jó minőségű halat árulnak és mindent frissem sütnek, ki lehet választani a hal méretét is. Ennek megfelelően van várakozási idő, de ez érthető. A fogas ára 430 körüli, a hekk pedig 280 körüli /100 gr, pontosan itt sem emlékszem már. A pisztráng 2200 huf/db.

Röviden, tömören ennyi :)
+ egy megjegyzés a végére, ami számomra érthetetlen! A Népszabadság kiadta a TOP legjobb magyar étterem kiadványát és a Kistücsök csak iskolapélda nagyon apró betűmérettel szedve! Ez hogy lehetséges??? Láttam a bekerült vidéki helyek listáját . Én értem, hogy minden szubjektív, de a Kistücsök véleményem szerint az egyik legjobban fejlődő, magyar ételeket felsorakoztató vidéki étterem. A Solier, ami bekerült a top 5-be az én véleményem szerint meg sem közelíti azt a minőséget, amit a balatoni étterem képvisel! Mondom, ez az én szubjektív véleményem, de e kettő étterem tekintetében van összehasonlítási alapom, mégpedig egész friss élmények. A Solier nem véletlenül nem került be a fenti ajánlott listámba. Úgy gondoltam valamiről vagy jót, vagy inkább semmit. Korábban nagyon meg voltunk vele elégedve, de az utóbbi időben sütik terén sem produlál túl jól, vagyis nem az én ízlésemnek megfelelően. Miki pedig nemrég ott ebédelt... és azt hiszem evett már jobbat... Továbbra is van egy-két jó süti, de a mignon például kőkemény volt legutóbb, a francia jellegű desszertek pedig nagyon dicséretes hogy vannak, és bizonyára finomak is, de a pultban elég rosszul néznek ki, kissé megdőlve, ez-az leesve...nem ezt várja az ember. Ne essék félreétés, a Solier még mindig kiemelkedik a legtöbb vidéki étterem közül, de az, hogy a top 5-be bekerüljön és a Kistücsök pedig nem... háát...az én szememben ez gáz!
Mi a Ti véleményetek??

Kistücsök - csillagos ötös!

Három hetes olasz túrán vagyunk túl, igen nehéz visszaszokni a hétköznapokba. Látva a képeket még éhes is leszek...mondhatjuk ez a blogolás most kínzás :)

Az utat jól, pontosan megterveztük és hogy minden jól induljon az első állomás még itthon volt, a Kistücsök. Tavaly óta készülünk, de amióta nem Budapesten lakunk, az országnak az a része cseppet távolabb esik, így már nem tartozik a Balaton a "leugrunk egy óra alatt" célpontok közé. Épp ezért voltam roppant boldog, amikor eszembe ötlött, hogy "dehát a Kistücsök majdnem útbaesik", ezt nem hagyhatjuk ki! Ráadás aznap jött ki az új étlap, így igazán aktuális, szezonális finomságokkal találkozhattunk. Sokat nem is írnék róluk, mind zseniálisan jó volt, úgy szeretnék ilyen helyet többet és mindenhol az országban.

Beszéljenek a képek!!

+ egy infó - az e havi Magyar Konyhában van néhány Kistücsök recept és interjú!

Amuse - sajnos nem tudom visszaidézni a pontos nevét

Csirke májas és kacsapástétom

Hideg paradicsom-paprikaleves szalonnaropogóssal

Fogasfilé kapros tökkrémmel és snidlinges burgonyával

Rózsaszín kacsamell burgonyakrémmel és fűszeres lila káposztával

Hugi almatortája fahéjmártással

Kávékrém

Jahni László & Csapody Balázs